Tudatosság.

Egyre többet hangoztatjuk, hogy éljünk, cselekedjünk tudatosan. Lassan, amolyan divattá vált erről beszélni. S minél több emberrel találkozom, annál jobban érzékelem, sok esetben az elutasítást, hogy „ez amolyan spirituális gondolkodás, a csapból is ez folyik, s persze neked könnyű, mert te egyébként is mindig jól vagy”. Főleg azok szájából hangzik nagyon érdekesen, akik már régóta ismernek, s tisztában vannak vele, mi minden van a hátam mögött.

Azt gondolom, azzal mindenki egyetért, valóban kell, hogy igazán mély, megrázó esemény következzen be életünkben, mert az úgynevezett „mocsárból” az ember csak így tud felállni. Hisz, annál mélyebbre már úgy sem csúszhatunk. Normál esetben – köszönöm jól vagyok állapotban – az ember nem változtat életvitelén, nincs rákényszerítve.

Mindenki számára kell, hogy legyen kiút. Erre rengeteg lehetőség nyílik, s hogy ki mit vesz észre, akad „véletlenül” útjába, s az már csak rajtunk múlik, mennyire vagyunk nyitottak.
Rám a feng shui elve gyakorolt nagy hatást. Régóta foglalkoztatott már egyébként is az otthontervezés. Eleinte inkább a térrendezés érdekelt, de minél jobban ástam bele magam, annál inkább éreztem a lehetőségek színes tárházát, s hogy azért ez ennél sokkal több, mint gondoltam. Főleg az adott végső elköteleződést, mikor a személyiségelemzések irányába kezdtem el kutakodni. Az már csak hab a tortán, mikor tanáromtól én is megkaptam saját elemzésemet, s a döbbenetes felismerés - ki is vagyok ÉN?

A feng shui nem spirituális gondolkodás, hanem tradíció. A tudatosság sem ezotéria, hanem döntés, egy életigenlő gondolkodás.

Sok esetben figyeltem meg, hogy akik hárítják e szemléletet, a tudatosság elvét, nagymértékben féltik magukat, úgy érzik, bekorlátozzák őket, elveszik szabadságukat, félnek az ismeretlentől, esetleg kényelmesek, mert hisz tenni, dönteni kell maguk sorsa felől, komoly lépéseket kell megtenni, ami persze sok ember nemtetszését válthatja ki.

Erre mondják, „aki mer, az nyer”.
S pont ezek az emberek, akik inkább ujjal mutogatnak másokra, irigyek, panaszkodnak, rosszkedvűek, hitetlenkedők, boldogtalanok.

Miért is jó tudatosan élni?

Szabadságot, biztonságot és erőt ad.
Azért ez elég csábító ajánlat a sorstól?

Szabadságot, mert a tudatosság kinyitja számunkra a lehetőségek birodalmát. Szabadon választhatunk, cselekedhetünk. Kiléphetünk a látszólag kényszerítő korlátok közül.
Biztonságot, mert a tudatosság utat mutat számunkra. Utat önmagunkhoz. Döntéseink így nem a múltból, a problémákból táplálkoznak, hanem valódi kiteljesedéshez, a bennünk lakozó fényhez és boldogsághoz visznek el bennünket.
Erőt, mert a tudatosság energiát ad és motivál bennünket. Kristálytisztán kell látnunk magunk előtt a célt: mi az, amit holnaptól másképp teszek. Tudjuk, mely érzéseink azok, amik visszahúznak, és melyek azok, amik előre visznek.

Mióta így élek, s tudatosan tervezem jövőmet, egyre több jóság történik velem. S mielőtt még bárki azt hinné, hogy a tökéletességet rólam mintázták, hát nem, én is halandó ember vagyok.
Tudatosságra törekedni, a legnagyobb jó, amit tehetünk magunkért.

Megfogalmazom és kitűzöm céljaimat, mit szeretnék az életemben. A "mikor és hogyan-t" elengedem, rábízom magam a sorsra, úgy is jobban tudja, mikor, mit kell, hogy megéljek, megkapjak. Nos azért ez nem volt ilyen könnyű. Hazudnék, ha a türelmetlenségemmel sokszor nem álltam volna hadilábon. Számtalan esetben pont ezzel szúrtam el. De tanulni, sosem késő. S az élet jó lecke. Nekem is.

Most már nem csodálkozom, hogy az írásaim célba érnek, s ezáltal emberek keresnek meg; sok új, értékes barátra leltem; ajándékba kapok egy-egy meghívást kiállításra, színházba, koncertekre, kulturális eseményekre; kedves vendégeim könyvekkel lepnek meg; sokat lehetek a természetben, utazhatok, kirándulhatok; s még sorolhatnám megannyi élményemet, hisz ezeket mind kértem, megfogalmaztam, tudatosan terveztem.


Mindig újabb és újabb álmok születnek a fejemben, s már merek nagyot kívánni az élettől.

Neked milyen álmaid vannak? Mennyire vagy bátor levetni a félelmeidet és a legnagyobbat kívánni? Kezedbe vetted a saját sorsodat?