Nem szoktam, de most kivételt teszek.
Mindenfajta kommentálás és kiegészítés nélkül megosztom veletek, mert annyira jól összefoglalja nőiességünk lényegét.
Jó olvasást!
"A Hold nő. Növekvő. A nő, Hold. Hold arcát mutatja. A nő, az örökké változó, fejlődő, kiteljesedő, visszahúzódó. A férfiak nem is értik a nőt, ezerarcúnak gondolják, kiszámíthatatlannak, nyomon követhetetlennek. A nő, maga a Hold. Minden nap kicsit más, hol visszahúzódó, hol teljes pompájában visszatükröző. Kiszámíthatóan változó. Csak figyelni kell a Holdat és meg lehet érteni a Nőt.
Az egyetlen női sejt, a petesejt, nagy küldetését a befogadással kezdi. Befogadja a férfi sejtet és kezdődik a növekedés, a magzati fejlődés, minek végén megtörténik az elengedés. Elengedi a magzat addigi univerzumát, az egyetlen létező valóságát, a biztonságos anyaméhet. Világra jön a leány, aki élete során három Hold-minőséget él meg. Kislányként ő a növő Hold. Érett nőként a telihold, idősödő asszonyként a fogyó hold minőségében mutatkozik. Amikor a növekedés, fejlődés nyomán érett nő lesz, el kell engednie kislány mivoltát. A menstruáció lezár egy korszakot, nyit egy újat, ahol 28 napos ciklusban a nő felkészül a befogadásra, növekszik a méh nyálkahártyája, és - ha nem történik meg a befogadás - akkor eljön az elengedés ideje. Havonta, a Hold ciklusában, a nő felkészül, növekszik és elenged. Az érett, fiatal nő társra talál. Az igazira, mindig az igazira. Mert akkor, abban az életszakaszban őrá van szüksége. Azzal a férfival elfogadják egymást, kapcsolatuk növekszik, kiteljesedik, és nem mindig folytatódik. A férfit el kell engednie. Fel kell készülnie egy új társ fogadására, arra a férfira, aki az újabb életszakaszban a legigazibb. Fejlődő kapcsolatuk kiteljesedik, és az egyik ciklusban megtörténik a teljes befogadás, a megfoganás. A nő, immár egy új élettel a szíve alatt növekszik, fejlődik, kerekedik holdciklusokon át, míg el nem jön a szülés, a születés, az elengedés pillanata. El kell engednie azt a kis lényt, akivel hónapokon keresztül egy volt, akivel ez idáig egy vérkörön pulzált. El kell engednie egykori önmagát is. Soha többé nem lesz már az a nő, aki addig volt. Hiszen a szüléssel nem csak a gyermek, de az anya, az anyai minőség is megszületik. Az anya az a nő, akinek eddigi nőiességét, szexualitását integrálnia kell abban az új minőségben, ahol a fő feladat a gondozás, táplálás, a szolgálat. Saját életének főszerepét másnak adja át. Feladatává válik, hogy egy másik élet, az ő gondoskodása nyomán n fejlődjék, növekedjék. Akit egyszer, majd el kell engednie. ! Addig is , míg folyamatosan tart a növekedés, fejlődés, folyamatos a távolodás és elengedés. A gyermek feláll, megtanul járni, és elmegy. Bölcsődébe, óvodába, majd iskolába, egyre kevesebb időt együtt töltve egyszer csak elhagyja a családi fészket. Ekkor a nőnek nem csak a gyermekét kell elengednie, hanem addigi anyaságát is, új minőségben kell azt tovább folytatnia, és megtalálnia ebben az életszakaszában is önmaga nőiességét, a Hold-természetű, ragyogó, visszatükröző Nőt, aki képessé válik új élethelyzete befogadására, kiteljesítésére, és képessé válik az újabb elengedésre. Mert, ahogy halad előre élete ciklusában, ismét újabb elengedésekkel kell megküzdeni. Búcsúzni kell nagyszülőktől, szülőktől, búcsúzhat társtól, munkától, rokontól, baráttól, tárgyaktól.
A nő élete kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. A biztonságra, állandóságra vágyakozó nő az örök változás lüktetésében él. Hogyan lehet ebben az örök változásban megtalálni az állandóságot?
Úgy, hogy a Nő megtalálja önmagát. Hogyan? Ahogy társakra lel. Energiát fektet a kapcsolatba, vagyis önmagába. Megfigyel, kérdéseket tesz fel, és nem elégszik meg egyszerű válaszokkal. Mindent tudni akar önnön természetéről. A belső utazás, az önmegismerés, az önmagára találás, az én felvállalás eredménye, hogy a nő többé már nem félelmetesen kiismerhetetlen. Hanem titokzatosan sugárzó, befogadó, tápláló, elengedő, és állandó, biztos pont, mint a Hold az éjszaka bársony egén."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése