FELELŐSSÉG

Az ember természeténél fogva nem szívesen vállalja fel a felelősséget. Ehelyett inkább védekezünk és kifogásokat gyártva felmentjük magunkat a felelősség alól.

Jelen társadalmi életünkben egyre kevesebb azok száma, akik felelősséggel élik, vállalják fel életüket, kimondott szavaikat, cselekedeteiket, döntéseiket. Vonatkozik ez a politikai életre, közösségben megélt szerepeinkre: legyen az család, párkapcsolat, munkahely, intézmények, vagy akár saját magunk sorsa, élete.

Minden ember lelki szükséglete, hogy a léte és tevékenysége fontos legyen valaki számára. Amíg ezt nem érzi, addig nincs megfelelő motivációja arra, hogy bármit is tegyen, ami több annál, minthogy csak leéli az életét.

Tudatában kell lennünk, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, döntésünknek, cselekedeteinket következménye van. A felelősség az a kötelezettség, hogy vállaljuk a következményeket. S ez az, amit ma legkevésbé sem teszünk meg. Tovább mennék, egyre kevesebb azok száma, akik a felnövekvő fiatal generációt megtanítja erre. Pedig a felelősség egy döntéshozatal, a szabadság egy fogalma. De ne tévesszük össze sem előírásokkal, sem törvényekkel, sem használati, vagy kezelési utasításokkal. Felelősséget vállalni, annyit jelent, hogy szeretünk valamit-valakit, ezek értékesek számunkra, s mi a legnagyobb értékeink szerint, s értelemben élünk. A felelősség kötelezettségvállalás ezekért az értékeinkért.

Döntés:

Minden ember olyan életet él, amilyen döntéseket az élete folyamán hozott. Az életünk nem más, mint döntések sorozata. Ezek határozzák meg életünk minőségét.
Felelősek vagyunk a döntéseinkért. Az emberek többsége, a döntéseiket az érzelmeik alapján hozzák meg, pedig az érzelmek nem tudnak gondolkodni. Ezek többnyire rossz döntések lesznek, amiknek a következményét viselni kell. Senki nem élheti úgy az életét, hogy miközben sorra hozza a rossz döntéseket, folyton másra mutogat, felelősöket keresve.

Szavak:

Felelősek vagyunk a szavainkért is. Nem is sejtjük, milyen nagy súlya van a kimondott szónak. Ha nem tudunk a másik embernek olyat mondani, ami építi őt, akkor inkább ne mondjunk semmit. Embereket, kapcsolatokat, életeket tehetünk tönkre, ha nem vigyázunk a szavainkra, és felelőtlenül jártatjuk a szánkat össze-vissza. Sokszor a hallgatás a legbölcsebb dolog, amit a másikért megtehetünk, s nem avatkozunk bele életébe.
Nem háríthatjuk át a felelősséget sem senki másra, ha valakit megbántunk a szavainkkal.

Tettek:

Felelősek vagyunk a tetteinkért! Bármit is cselekszünk, hatással van a saját, és mások életére egyaránt. Nem viselkedhetünk felelőtlenül, mert példák vagyunk gyermekeinknek, és környezetünknek.
A társadalom egyénekből áll, s csak annyira lehet egészséges, amennyire azok az egyének egészségesek, akik alkotják. Akár fizikai, akár mentális egészségről beszélünk.

Gondolatok:

Minden döntésünket, szavunkat, cselekedetünket először egy gondolat határozta meg. Ezért mindennek alapja az, ahogyan gondolkodunk. Mondhatjuk úgy is, ahogyan gondolkodunk, úgy éljük az életünket. A gondolkodásunk azok szerint az információk szerint alakul, amiket beengedünk az elménkbe.

A felelősség felvállalása szabaddá tesz bennünket.

Azok az emberek, akik nem vállalnak felelősséget, kiszolgáltatják magukat körülményeiknek és más embereknek. Nekik nincs beleszólásuk a saját életükbe. Meggyőződés nélkül élnek, s így felelőtlenül elhisznek mindent, másoktól várják a megoldásokat. Ennek következtében, folyton másra mutogatnak, s ugyanazokat a hibákat követik el. „Ki mint vet, úgy arat.”

Akik viszont felelősséggel élnek, saját maguk dönthetnek az életükről, megadják maguknak az esélyt, hogy megtalálják az igazi válaszokat, és kialakíthassák szilárd, tényeken alapuló meggyőződéseiket. A felelősségteljes ember maga irányítja az életét, maga hozza a döntéseit, minek következményeit mindig minden körülmények között vállalni tudja.

Ahhoz, hogy szabadon, felelősséggel telve éld az életed, ismerd meg önmagad, tedd félre a félelmeidet, merj kiállni önmagadért, elveidért, merd a saját utadat járni bármi áron is. Irányt, utat jelölve, példát mutathatsz embertársaidnak - gyerekeidnek, barátoknak, családnak, ismerősöknek, egy közösségnek - a szövevényes ÉLETBEN.

Mi volt a legutolsó dolog, amiért úgy igazán kiálltál, s felelősséget vállaltál?