Jó látni az embereket. A sokszínűségüket, az ezernyi apró csodákat, melyet nem lehet felülmúlni, semmivel.
Hallgatom a zenét,írok, miközben a kellemes őszi napsugár simogatja arcomat.
Olyan, mintha egy kis időre megállt volna az élet. De csak nekem. Az emberek nyüzsögnek, nagymamák játszanak unokáikkal, egy öreg bácsi sétáltatja kutyáját, szerelmespárok ölelgetik egymást a padon, a közeli iskola diákjai lepik el a teret kicsengetés után, a munkások faleveleket söpörnek, s közben jóízűen beszélgetnek.
Megannyi élet: sorsok, történések, különleges pillanatok, fájdalmak, örömök szereplői mennek el előttem.
Minden ember életéről könyvet lehetne írni, annyira különbözünk, élünk át, meg, helyzeteket.
Ahogy múlik az idő, annál jobban értem, s szeretem idősebb ismerőseimet hallgatni, mikor réges-régi történetekről beszélnek.
Mindegyik élet valahol egy mese, hol néha jól, hol néha rosszul végződik. De a meséket tovább lehet írni. Mi magunk lehetünk rendezői, tőlünk függ a folytatás milyensége. Ez a nagy kincs. A saját életünkről való döntés. S aki meglátja, megérti ennek nagyságát, annak bestseller lesz a könyve. Siker story.
Írj magadnak egy mesét, válassz hozzá szereplőket, helyszínt, cselekményt.
Álmodni nem csak a gyermekek privilégiuma.
A miénk is, felnőtteké.
Merj nagyot álmodni és teremtsd meg.
Vedd saját kezedbe sorsodat.
Lehetsz akár Te is Óz, a nagy varázsló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése