Örömmel olvasom, hallom, hogy egyre több férfi is megfogalmazza, - nyilván saját megélt tapasztalatából merítve - mit jelent számára a NŐ. Mint társ, szerető, barát, munkatárs, gyermekének anyja, édesanya...... Sőt továbbmegyek, nemhogy említést tesznek, hanem köszönetet mondanak azért, amit a Nőktől kaptak.
De mi is a nő?
A nő maga a Hold, az örökké változó, fejlődő, kiteljesedő, visszahúzódó. S férfiak sokszor nem is értik a nőt, ezerarcúnak gondolják, kiszámíthatatlannak, nyomon követhetetlennek. Minden nap kicsit más, hol visszahúzódó, hol teljes pompájában visszatükröző. Kiszámíthatóan változó. Csak figyelni kell a Holdat és meg lehet érteni a Nőt.
Piciny kisleány, kíváncsi kamasz, testében gyermekét hordó anya, érett nő, nagymama, dédmama.....
Sírunk, aggódunk, féltünk.
De szívből nevetünk.
Izgulunk, szerelmesek vagyunk, izzunk, mint egy lávafolyás, szeretünk, és becézünk, simogatunk és ölelünk, befogadunk.
Időnként becsapnak, fájdalmat okoznak nekünk, hisztizünk, és toporzékolunk.
Mégis életünk végéig reménykedünk, s mint egy kisgyermek hiszünk a csodák erejében.
De ugyanúgy hol démonokká, sárkányokká, önmagukból teljesen kifordulttá válunk - nadrágot hordó, hangoskodó, vádaskodó, zsarnokká leszünk.
Életet adunk, nevelünk, kiszolgálunk, hátteret-harmóniát teremtünk, s temetünk.
Ezek után persze érhető, hogy kiismerhetetlenné válunk?
A világban sok-sok milliónyi ember, nő él, országok, szokások, rítusok szerint.
Mint ahogy a szivárvány színei is, annyi félék vagyunk.
Változott a világ, s az a fajta felfogás, ami még oly rég elfogadott, természetes volt, meg sem kérdőjeleztük mibenlétét, mára már szemöldök felhúzással jár, válással, családon belüli háborúkkal, civódásokkal, tragédiákkal ér véget.
Persze most mondanám, hogy aki emancipált akart lenni, álljon a másik sorba, vagy hogy ki a fene is akart az lenni?
No ez a téma innentől már sokkal komolyabb, mint gondolnánk.
Főleg, hogy nőként írom e sorokat, s munkám során hány,de hány családdal, férfival, nővel, boldogtalan párokkal, széthullott kapcsolatokkal, megannyi problémával találkozom.
Boncolgathatnám a jin-jang elmélet szerint e témát, tettem is ezt egy régebbi írásomban, de most inkább egyszerűsítsünk.
Jó lenne ha végre időnként mindenki magába szállna, nemes egyszerűséggel önkontroll tartana, és elgondolkodna nemi identitásán.
Egyre kevesebb Nőben látom azt a fajta mélyen ülő, ösztönös lényt, akinek nem esik nehezére - sőt még élvezi, örömét leli is benne, hogy otthon melegét teremtsen, gyermeket szüljön, meleg étellel várja haza kedvesét, férjét, netán még sütemény illata is terjeng a lakásban. Háttér legyen - egy menedék, akihez jó hazamenni, odabújni, akinek jó elpanaszolni a problémákat, vagy osztozni a sikerben. Egyre kevesebb nő néz fel férfi társára. Lebecsülik őket, s persze csodálkozunk, ha szexuális zavarokkal, önértékelési problémákkal, depresszióval küszködnek.
A női-férfi szerepek jó rendesen kibillentek a helyükről. Ideje lenne végre felébredni és változtatni e helyzeten, mert a válások, a boldogtalan emberek száma csak egyre jobban nő. Azt a bizonyos egyensúlyt kellene megteremteni, hogy hogyan lehet a régi értéket a mai modern világba átültetni.
Milyen bölcsek, okosak, szerények, alázatosak, türelmesek is tudtak régen a nők lenni.
Küzdöttek értük, mert volt miért.
Egy nő - érték volt, kincs.
S a férfiak lovagok voltak, úriemberek, hősök.
Női energiaminőség idejét éljük.
Rajtunk nőkön nagy hangsúly van, nyúljunk vissza a gyökerekhez.
Lehet mégiscsak jobb volt a régi séma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése