Az Élet egyfajta állandósul hullámzás. S ennek Te részecskéjévé válsz. Része leszel. A hullámzásban hol lent, hol fent leszel.
Sosincs olyan, hogy csak fent szárnyalok. Azért, hogy tapasztalj, időnként a hullámok "fenekén" kell lenned. A hullámzás az áramlást és az elengedés örömét hozza magával. S a szünetek az "énedre", egyéniségedre, az egységre tereli a figyelmedet. Ha - észreveszed!
Hullámzás - aztán szünet.
Kitágulás, s majd visszahúzódás.
Adás és elfogadás.
Tanulj az élettel - figyelj jobban!
Időnként van egy egészségtelen szokásod: helytelenül használod az elmédet. "Az élet energia, és én magam vagyok a mozgás." Mikor megáll, azt hiszed, hogy korlátok közé szorultál, megbénulva érzed magad. Tehetetlenné válsz. Makacsul ragaszkodsz ideákhoz, téveszmékhez, berögzült sémákhoz, ahelyett, hogy belemennél a változásban, a hullámzásba. Elvegyülnél benne, s mindezt elfogadod.
Az emberiség egyik nagy hibája, hogy a problémákra fókuszál, ahelyett, hogy élvezné az ÉN alakulásának legújabb fázisát. Mondjuk úgy, hogy lehetőséget kaptunk. S miért éljük meg ezt olyan szörnyűségesen? Mert félünk a jövőtől, nem tudjuk mit hoz nekünk a sors.
Amikor egy ilyen helyzetbe kerülsz, állj le - bár az élet úgy is megállít - hogy merre is tovább? Figyelj és összpontosíts arra, ami épp történik veled. Mindenből lehet jót és rosszat is kivenni. Attól függ a "szemüveged" mit lát meg.
Szoktasd az elmédet, hogy hagyja a definíciókat, és inkább "legyek jelen" a pillanatban. A válaszok átmeneti megállóhelyek, ahol ez elme és lélek találkozik, és ezek a találkozások a következő dolog megteremtésének örömét rejtik.
"Amikor belesüppedsz a mostba, minden vágyad megszűnik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése