Hogyan kezdjük el?

Talán a véletlennek köszönhető, vagy épp, mert aktualitása van a tavasz beköszöntével az újrakezdésnek, megújulásnak, vagy csak épp az én fülemet üti meg sokadszorra ez a mondat:

HOGYAN KEZDJÜK EL?

Ennek kapcsán jegyzeteltem, szedtem össze gondolataimat, természetesen a Feng Sui elveit is beleszőve, hogy nekem mit is jelent ez a mondat.

Minden ember életében vannak pillanatok, mikor valami nem megy jól, elakadtunk, kudarcot vallottunk, valaminek vége lett. Változtatni kell. Lehet ez bármi. Akár egy munkahely, mert létszámleépítés van, nem tetszik a munkám, esetleg a főnökömmel vannak gondjaim. Lakást kell venni-eladni? Mert elváltunk? Hol és hogyan? A baráti kapcsolatok is megromlottak? Vége tért egy szerelem?..............

Ezernyi kérdést írhatnék le. Ahányan vagyunk, mindannyi gond, fájdalom és megoldásra váró dolog vesz bennünket körül.

Így van ezzel a természet is. Képzeljünk csak el egy fát. Szép, gyönyörű, lombos, hatalmas, terebélyes fát. Nyár van és pompázatosan zöldell. Igen ám, de jön a hideg, lehullajtja leveleit, talán még a morcos tél is megtépázza, megannyi viszontagságon megy keresztül. S ennek ellenére tavasszal, ÚJRAÉLED! Nem gondolkodik, csak teszi a dolgát, él, és hozza a szebbnél szebb hajtásait, virágait, s nyárra gyönyörűbb lett, mint valaha. Persze évgyűrűinek száma növekedett, nagyobb lett a törzse, több ágat növesztett,.....

Mi emberek túl sokat és fölöslegesen agyalunk, állandóan a múlt egyre és egyre nagyobb terheit cipelve küszködünk a túlélésért. Vegetálunk.
A fa a jelennek él. Nem néz vissza, nem rágódik a múlton, hanem élvezi, azt, ami épp MOST történik vele. Elfogadó és nem görcsöl, mi lesz holnap.

Egy kicsit lefordítanám, mit is jelent ez.
Mindenkinek szüksége van, hogy gyökerei legyenek (önismeret, otthon, haza, objektív tükör - valóság ismeret) és a cél meghatározása (rövid, közép, és hosszú távú).
Ez mind nagyon fontos a jövőkép kialakításához. Konkrét megfogalmazásokra van szükség. Akár írjuk le egy papírra. Az élet minden területére lebontva, hisz több szeletkéből állunk: munkahely,otthon,barátok,gyerek téma,párkapcsolat....

De ne olyat, hogy szép otthont, meg boldog párkapcsolatot szeretnénk,..... Mindenkinek mást és mást jelentenek ezek a szavak. LEGYÜNK NAGYON KONKRÉTAK. Nekem ehhez segített az "Igaz szeretet 10 titka, vagy a OSHO könyvek- pl.Intimitás, Én utam a bárányfelhők, Nők könyve.... Márai S. gondolatai, Popper Péter írásai...../

Ha nem tudjuk a célt, akkor hogyan tudjuk, hogy melyik a helyes irány, merre vigyen az út?
Fontos lehet még a FELISMERÉS. Hogy tudatában legyünk, nekünk kell felelősséget vállalnunk a saját életünkért, a döntéseinkért. Minden pillanatban döntéseket hozunk. Enélkül az ember csak sodródik, és elmegy mellette az élet. És persze az a sok szép minden, amit észre sem veszünk. Mert, aki megfogalmazza a céljait, az felismeri a lehetőséget és élvezi az Itt és Most pillanatát.

Főleg párkapcsolati problémáknál látom, hogy a múltban megélt vagy vélt sérelmeket óhatatlanul beleviszik a jelen, vagy épp kezdődő kapcsolatba. Pedig ez már egy másik személy, ő mit tehet arról, hogy a régi milyen volt? S a lényeg. Hogy már én is más lettem, tapasztaltam, fejlődtem. Tehát már én sem vagyok a régi. Akkor mi a fenének hordozzuk azokat a fránya "puttonyokat"? Csak tisztán, megújulva szabad elkezdeni egy kapcsolatot.
"Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember." Hérakleitosz


A cél a legtöbb ember, főleg a férfiak számára a tárgyiasult dolgokat jelenti /pénz,lakás,autó..../ mi nők már fogékonyabbak vagyunk érzelmi célokat is kitűzni. Ez olyan, mint a 3 lábú kisszék - test,lélek,szellem összhangja. Mindegyikre szükség van, egyenlő arányban.

Tehát a változás - megújulás az élet forrása, a megszokás - állandósultság a halál.

Az első lépések lehet, nehezek lesznek, nem baj. Mint, amikor a gyermek járni tanul.
Én is így kezdtem, és néha most is van, hogy megtorpanok. De a cél, hogy szép ez a világ, és nagyon jó élni, nekem elég csábító :)

ÉLJEN A TAVASZ :)

Egy kis Osho befejezésként:

"A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő.
A múlt az, ami nincs többé előtted.
A jövő az, ami még nincs előtted.
És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül.
A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent."