Döbbentem olvastam egy ismerősöm oldalán - elveszítette szerelmét. Nem oly rég, még az utcán láttam őket, kéz a kézben, csak úgy izzott a levegő, boldogok voltak. S most az elvesztés tényével találkozni????? Felfoghatatlan.
A halálról valahogy nem igazán beszélünk, kényes téma. Pedig kellene. Bármilyen esetről is van szó, próbálunk felkészülni rá, de mikor ott a pillanat, mérhetetlen nagy üresség lesz rajtunk úrrá.
Ami eddig megszokott volt, szinte természetes, kézenfekvő, az a másik pillanatban elvész, nincs, soha többé vissza nem fordítható. Sokszor csak ekkor döbbenünk rá, mekkora szerencsénk is volt, hogy az a személy, életünk része volt.
Sok-sok ember még mindig csak ott ragad le, hogy halmozza a tárgyiasult dolgokat, s görcsöl a 22 ruciért, a tuti fúl telefonért, autóért, még és még nagyobb házba öli pénzét, kérkedik, s azt hiszi ettől lesz boldog élete.
De valóban erre van szükség? Ez jelenti a boldogságot? Ez az igazi érték?
Igen, lehet, valakinek ez a mennyország. Ezt is el kell fogadni. Talán majd egyszer rájön, mi is az igazi kincs - ha fejlődik, vagy kap egy jó nagy pofont az élettől. De az is lehet, hogy soha, s csak bajlódik tovább.
Körülötted milyen ÉRTÉKEK vannak? Emberi értékek? Kincsek? Igazgyöngyök? Egyáltalán észreveszed?
Időnként nem árt a számvetés - feleleveníteni azokat a pillanatokat, mely a legszebbek voltak életedben, embereket, eseményeket, helyzeteket. S értékelni azt, hogy egészséges vagy, szerető emberek vannak körülötted, s hogy megélted azt a sok-sok csodát, melyre most visszagondolhatsz. S ennek ismeretében élni tovább, tudatosan, figyelni és meglátni a szépségeket, s igen, naponta elmondani - hálás vagyok, köszönöm!!!!!!!
Soha nem tudhatjuk, meddig van megírva sorsunk, s másoké sem - ezért kell teljességében megélni a jelent, belemenni a pillanatokban, s félre tenni aggódásainkat, félelmeinket, hogy mi lesz utána, mert kitudja, lesz e holnap.........
Vigyázzunk jobban ÉRTÉKEINKRE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése