Az első rögtönzött válasz sok esetben - "persze", ha jó dolgokról van szó. De ha épp kényszerhelyzetben találod magad, mások miatt kell akár az életed folyamáról, munkahelyről, párkapcsolatról, gazdasági dolgokról döntened, s nem épp ínyedre van a "munkás" feladat - na őszintén, valóban szereted a változást?
Egyik előadásomon is feltettem már ezt a kérdést, s a közönség csak úgy morgott - "jujjjjj, de nem szeretjük".
Igen, valóban kényelmetlen helyzet.
S ha utólag visszanézel? Hogyan alakult életed? Tanultál belőle? Mi változott meg? Lettek új ismerőseid? Veszteség ért? De miben? Egyáltalán veszteség az, ami akkor az volt? És mostanra? A kérdéseket folytathatnám még - de ezt igazán magadnak tedd fel, akár írd le, összegezz. Addig, ameddig a kérdések csak úgy jönnek.
De mi is a változás?
A változás - törvényszerűség. Tőlünk függetlenül is bekövetkező esemény. Pl. évszakok alakulása, természeti és emberi dolgok, az idővel egyenes arányban bekövetkező sorsszerű folyamatok sokasága.
A feng shui, a taoizmus, a keleti filozófia szerint - ellentétesen a nyugati felfogással - elfogadott, alappillére, erre épül az elmélet, s legfontosabbnak tekinti a változás fontosságát.
Gondoljuk csak végig.
Megszületünk - apró pici gyermekből felnőtté váltunk. Megannyi tapasztalással a hátunk mögött. Tanultunk - személy szerint nem az iskolára gondolok - az életből, helyzetekből, emberektől, a kudarcokból, a pofonokból, igen, a rossz és iszonyú fájdalmakból. Mondom, IGEN, ha mindent úgy fogsz fel, hogy a változás normális, kell, sorsszerű, elfogadott, a létező jó.
Csak csodálkozva, s értetlenül nézem az embereket, hogy mennyire szenvednek pl. a nők a koruk miatt, mert arcuk, testük, fizikai állapotuk már nem a régi. Vagy mert sokan nem érzik jól magukat egy munkahelyen, lépni kellene, de vacillálnak, húzzák az időt, s közben a lehetőségek is elröpülnek. Gyermek születik egy családba, és hányan-de hányan sírják vissza régi énjüket, életüket, ami soha nem fog már visszajönni. Stb.
De miért is kellene?
Az, ami akkor volt, ott abban a pillanatban, percben, az már a MÚLT. Benne vagy egy helyzetben - akármiben - megéled a JELENT - s ami azután fog bekövetkezni - az a JÖVŐ. Az életünk olyan mint egy LEGO játék. Egymásra épülnek a kockák, s tőlünk függ, mennyire stabil, s milyen magasra, nagyra építjük.
Hiba - ha mások életét nézed, hogy hasonlítod magadat, milyennek kellene lenned, mit kellene elérned, hogyan kellene élned az életed. Ne tedd! Ne a másokhoz hasonlítsd magadat, hiszen egy kiragadott élethelyzetből nem lehet még levonni semmit. A Te életedet is megannyi dolog határozza meg, vagy befolyásolja, s ettől lesz kerek.
Ami most rossz, fájdalmas, szokatlan, kilátástalan - az később a legjobb lehet. Ha teszel érte.
Változni és változtatni soha nincs késő, főleg ha a félelmeiden, a lustaságodon, az önsajnálaton is túllépsz.
Változás - tulajdonképpen a fejlődésünk alapja is lehet. Hogy mennyi lépcsőfok vár ránk? És időnként hányat lépünk vissza? Jó kérdés.
Az tény - jó nagy rendrakás lehetőségét hordozza magával - mind környezetünk, mind önmagunk megismerése, mind személyes kapcsolataink terén. Nagy változások idejét éljük, az idő ketyeg, s nem áll meg.......
A változás jó, fogadd el, legyen a "barátod" - hiszen esélyt kaptál életed jobbá tételére!
Már az ókorban is felismerték: "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba." (Hérakleitosz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése