Ketyeg a "idő"!

Karácsony után - már megszokottá vált, hogy az emberek szinte pánik hangulatban, észveszejtő iramban rohangálnak - nincs kész az év végéig kitűzött munkahelyi feladat; be kell adni gyorsan egy pályázatot; vizsgára kell készülődni; le kell adni a könyvelőnek szánt anyagot; újra be kell vásárolni: jönnek a családtagok, barátok, szilveszteri bulira; gyorsan megszavazunk s elfogadtatunk még egy-két törvényt; vagy a hátam közepére nem kívánom a szilvesztert - nem akarok egyedül lenni - hát keresek magam mellé egy-két barátot; vagy épp a huszonkettedik új rucimat hajtom fel valamelyik butikban buli gyanánt; összegzek - mert hisz ez amolyan kötelező e tájt - mit, hol, és miért rontottam vagy tettem jól; s készülődök az újévi fogadalmakra;.......

Te jó ég! Minek ez a felhajtás? Nem a világvége közeledik.
Idő,idő,idő.
Jó, kell, hasznos, fontos, néha bosszantó, vagy ólomlábakon jár, de túl lennék már valamin, vagy épp visszaforgatnám az IDŐ-t.

Tervezni, tudatosan élni, nem kiváltság - minden ember számára adott, persze csak ha fontos élete milyensége.
Nyilvánvaló vannak váratlan pillanatok, sorsdöntő helyzetek, melyekre nem lehet felkészülni. Ezeket kapjuk, vagy mert figyelmeztetnek - hahó! nem ez a helyes irány - válts utat. Talán épp egy meg nem tervezett "segítség" toppan be életünkbe - amire szinte nem is számítottunk, mint egyfajta lehetőségre.
De - a tények magukért beszélnek: ok és okozat. Minden okkal történik. De - felismered ezeket a sorsdöntő pillanatokat életedben? Ha állandóan rohansz, "meg akarod váltani a világot", pótcselekvéseid vannak, s nem vagy képes "magaddal" lenni és megállítani az időt, soha nem fogod észrevenni - mi miért történik életedben.

Az időből olykor sok van - olykor kevés.
Az idő megváltoztatja életed.
Az idő megtanít: élni, sírni, nevetni, létezni, érezni.
Az idő beosztása a tudatosságot adja kezedbe, kiszűrheted vele azt, ami lényegtelen számodra, s bizton haladhatsz célod felé.
Az idő a lehetőséget adja, hogy szeresd és átéld életed minden egyes pillanatát, s mint egy fényképezőgéppel exponálva megörökítsd a legfontosabb perceket.
A "fényképeket", vagyis az emlékeket elővenni jó dolog, de annak rabságában élni, a múltban halott dolog.

Fontos az idő: a múlt - jelen - jövő.
De ha csak a sebeket nyalogatva élsz (vegetálsz) a múltbéli eseményeken rágódsz, vagy pont ellenkezőleg - csak a jövődre összpontosítasz, mintegy állandó vágyakozásban merengsz - nem éled meg azt, ami épp körülvesz, ami boldoggá tehet, ami ott van az orrod előtt - csak észre kellene venned.

Hány óra is van épp most?
Mi is történik ebben a pillanatba veled?
Kire és mire szánod értékes idődet?