A jin-jang elméletet, Lao-ce filozófus tao gondolata példázza legérthetőbben.
A gondolatokat szem előtt tartva jobban el tudjuk majd fogadni és viselni a jin és jang terheit.
Évezredek bölcsessége párolódott le ezekben a szavakban, s hatja át a kínai életet, gondolkodást, cselekvést és nem-cselekvést.
"A természet része vagy, a benned is a természet lakozik.
Ne különülj el, mert
nem vagy különálló.
Családhoz tartozol.
A táj része vagy.
Része vagy az évszakoknak,
Égből és földből állsz.
Az égitestek keringése,
az évszakok körforgása
szabja meg ritmusod.
Haladj együtt az árral,
az élet áramával.
A vidám nyár után a tél fagya jő.
De kell a tél is, mint a nyár.
A földön állva égig érsz.
Egyik a másik nélkül mit sem ér.
Ha kemény vagy,
életed is kemény.
Lágyan meghajolsz és túléled a bajt.
A versengővel szembefordul a világ,
a megbékélt
békében él.
Tudják, mit érsz
tetteid hirdessék becsed.
Vízként folyd körül az akadályt,
s ne fejjel menj a falnak.
A réseken befolyva
összedől a fal, s te áramolsz
ömölsz tovább.
Tetteid ritmusát hangold az évszakok pergéséhez,
nappalok keltéhez, éjszakák nyugtához.
Légy természetes, olvadj fel a természeten,
s halld meg lelkedben
a természet szavát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése