Szerelem - szívcsakrán keresztül.

Nem oly rég, fantasztikus emberek között tölthettem időm egy részét. A Zen táborban csupa tiszta lélek-emberek között, nem kérdés: csak töltődni lehetett. Mindannyiunk választ kapott az éppen fejében mocorgó kérdésekre. A meditáció, a zene, a tánc, az érintések, a beszélgetések, mintegy akkumulátort, új és friss energiával töltöttek fel.

S mily meglepő, újra és újra felbukkant a kérdés: nő és férfi kapcsolata, saját identitásunk megélése.
Mosolyogtam. Nincs olyan hely, ahol ez nem lenne téma?

Az emberek idejük legnagyobb részét a párkapcsolati életükkel való foglalatossággal töltik. Vagy azért mert nincs, vagy azért mert van. Csak a felvilágosult emberek (tanítok, mesterek) számára nem téma - egységében élik meg a létezést.
A gazdasági, politikai kérdés csak másodlagos téma.

Nem egy embert hallok magam körül, aki szinte szajkózza: engem ez nem érdekel,jól elvagyok egyedül is. Valóban?
Hálás lehet az, ki meg meri élni a szerelmet, s közel engedi magához az érzést, a másik embert, s nem húz maga köré bástyát. A csodát, mely öröm, bánat, egy fajta belehalok érzés is, a könnyeket, a mosolyt, a küzdést, s azt, hogy ez csak azon emberek kiváltsága lehet, akik mernek szembenézni a SZERELEMMEL.
Szerelem nélkül nincs értelme egy kapcsolatnak.
Aki csak az alsó csakráival éli meg a szerelmet, elveszett ember.
A szerelmet (még a szó is szép) a szívcsakrán keresztül kell megélni.
A szívedben, ahol nincs helye játszmáknak, hazugságnak, csalásnak, ármánykodásnak, ahol csak tiszta érzés van.

Lehet valaki melletted, de mégsem érzed igazán, s lehet valaki messze tőled, de a szívedben érzed, mindig közel magadhoz!

A tudatosan megélt szerelem a legnagyobb csoda.
Hogy tudod mit szeretnél, mire vágysz, teszel érte, küzdesz, hiszen egy kapcsolat változó állandóság, mindennapos "feladat". A benne lévők nem készen kapják egymást, egymást alakítják, csiszolódnak.
Olyan, mint egy örökös tanulás. Amiben benne van a kudarc, de felkelni, épülni, fejlődni mindig lehet.

Élj a szívedben - szerelemmel!