A nőnek időre, a férfinak térre van szüksége: 7. rész.

Elfogadás.

Valójában mit is fogadunk el?
Magunkat?
Másokat?
Az élet történéseit?

A világ, a média, folyton szajkózza a tökéletességet, a romlatlant, hibátlant, az állandóságot, s nem fogadja el ennek ellenkezőjét, kirekeszti, s el is ítéli.

Vitathatatlan, hogy az élet nem mindig habos torta.
De talán pont ettől oly izgalmas.
A tökéletlenség minden cselekedet, alkotás hajtóereje, ösztönzője (pl. tudományos kutatások, művészetek...).

Mi sem vagyunk tökéletesek.
Másoktól sem várhatjuk el, hogy fogadjanak el, vagy szeressenek minket, elsősorban nekünk kell képesnek lenni elfogadni és szeretni magunkat.
Legyünk hálásak, hogy azok vagyunk, akik.

Megesik, hogy időnként olyan hibát követünk el, mely megváltoztatja világunkat, s ennek elfogadásával hadilábon állunk.
Lehet nem jól döntöttünk, de pont ebből születnek újabb ötletek, vagy rávezetnek bennünket valamire.
Hibázunk, okulunk, fejlődünk, változunk.
A létezés egyetlen állandó tulajdonsága a változás.

A sikeres kapcsolat nem arról szól, hogy megszerzünk valami rajtunk kívülálló dolgot, hanem arról, hogy kifejezzük azt, ami bennünk van, s hogy illeszkedjen ahhoz, amit a körülöttünk lévők kifejeznek.

Törekedjünk hogy kiegyensúlyozottá és szeretetteljessé tegyük önmagunkat.
S ha így "egészen" indulsz bele egy kapcsolatba, már egy nagy lépést tettél a boldogságod felé.