2010. december 1., szerda

Kiégés - depresszió

Sajnos egyre több azon emberek száma, akik különféle okok miatt, kényszer hatására, vagy lelki tényezők miatt munkába menekülnek.
Eleinte talán fel sem tűnik saját maguknak sem, mennyire elfoglaltak lettek, egy darabig alkalmazkodik a család, a barátok, aztán egyre kevésbé hívják meg őket programokra, majd végül teljes egészében, úgymond lemond róluk a környezet.
Hívhatjuk menedzserbetegségnek is akár, bár ennek kifejtése sokkal nagyobb terjedelmű cikket igényelne.

Én inkább a kiégésről beszélnék, arról az érzelmi és mentális kimerülésről, mely reménytelenség érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s amely saját személyére, munkájára, másokra vonatkozó negatív érzelmek jellemeznek.

A kiégést - depressziót megelőzvén, próbáljunk meg rossz gondolatainkat jóra cserélni.


Bízni magunkban.
Félelmeinket elűzni, hisz mindig olyan feladat elé állít bennünket az élet, melyeket képesek vagyunk megoldani.
Tudjunk nemet mondani, és törekedni, hogy mettől-meddig dolgozunk, mit vállalunk el, hol vannak a határaink, mennyit bírunk el.
Szükségünk van feltöltődésre, pihenésre, relaxálásra - ne serkentő, élénkítő szerekkel akarjuk magunkat állandó készenlétben tartani.
Egy idő után szervezetünk úgy is felmondja a szolgálatot.
Kerüljük a "lehúzó energiájú" embereket, legyünk többet olyanok társaságában, akik érdekesek, színesek, vidámak, akik nem csak panaszkodni tudnak.
Menjünk új helyekre, ismerkedjünk új emberekkel, s ne csak a megszokott baráti társaságot részesítsük előnyben.
Tágítsuk a kört, lehet talán, hogy egy merőben más hivatású ember, aki mást lát, érez, tart fontosnak, sokkal üdítőbb, mint az azonos érdekeltségű megszokott barátaink.
Sportoljunk, étkezzünk egészségesen, adjunk meg testünknek is a tiszteletet.
Vigyünk humort életünkbe, csaljunk mosolyt mások arcára is.
A bolondozás sok rossz ellenszere.

A tél beálltával, a nappalok rövidültével is egyre szomorkásabbak a hétköznapok.
Jönnek az ünnepek, s az év végi hajrá is egyre több embert érint, s lesznek jócskán olyanok is, akik talán egyedül, de legalábbis nagyon rossz élethelyzetükben élik meg a "szeretet ünnepét".

Figyeljünk egy kicsit egymásra.

Sokszor egy jó szó, egy kedves mosolyt, egy szívből jövő érdeklődés, sokkal többet segít, mint gondolnánk.
Ne csak a karácsony párnapos ünnepére szorítkozzon ez a fajta törődés.

Nincsenek megjegyzések: