Körülbelül 5000 évvel ezelőtt Kínában a Hszia dinasztia uralkodott. A dinasztia uralkodói mindig arra törekedtek, hogy életüket a természet segítségével könnyebbé, szebbé tegyék.
A dinasztia alapítója Vu király volt, aki különösen sokat foglalkozott a természet és az ember kapcsolatával. Sokat meditált, tanulmányozta a természeti erőket, az időjárást. Egy ilyen alkalommal, mikor a Sárga-folyó partján sétált, meglátott egy teknőst. A teknős páncélján különös jeleket talált, egy bűvös négyzet rajzolatát. Ebből alkotta meg a kínai számmisztika, asztrológia alapját. Később ebből alakult ki a Ji Csing (ősi kínai bölcselet) és a Feng Shui is. A következő dinasztiák tovább tökéletesítették ezeket a tudományokat. Az első, máig elismert, ránk maradt alapelvek a Han dinasztia nevéhez fűződnek.
A Feng Shuit elsősorban arra használták, hogy a halottaknak megfelelő temetkezési helyet találjanak. Úgy tartották ugyanis, hogy az élő és a halotti világ két különböző világ, és nem keveredhetnek egymással. Viszont szeretteik nyugodt álmát biztosítani akarták, ezért a legtöbb kínai temető délre néző domboldalakon fekszik, ahol semmi sem zavarja a qi szabad áramlását.
A császárok hivatalosan is elismerték a térrendezés tudományával foglalkozó tudósokat, mestereket, nekik feltétlen tisztelet járt. Általuk határozták meg, hogy hol legyen az uralkodás székhelye, hova építsenek új városokat. Fennmaradt épületek bizonyítják, hogy már 3000 évvel ezelőtt is a Feng Shui szerint épültek a paloták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése