2012. december 13., csütörtök

Keleti és nyugati vallások, filozófiák különbözősége. 1. rész.

Manapság egyre nagyobb az érdeklődés a keleti vallások, és az ezekben megfogalmazott bölcseleti tanítások iránt. Igen sok ezoterikus könyv és publikáció jelenik meg, s bizony hitelességét illetően időnként vitába szállnék. Amolyan divat lett ilyen irányú témáról beszélni.
S hogy miért is e nagy érdeklődés? Miért nyúlunk mi európai emberek a "kelet misztériumához"?


Célunk - bármilyen megközelítésből is származzon - hogy szeretnénk megmagyarázni a világot, s egyfajta útmutatást szeretnénk kapni, mit tegyünk és hogyan éljünk, hogy életünknek értelme legyen. 

A keleti vallások fontos alapgondolata, hogy az érzékszerveinkkel tapasztalható valóság nem a végső valóság. Az csupán a valóság felszíne, olyan, mint valami díszlet, amely mögött egy más természetű, mélyebb valóság lappang, de ezek között a határvonal homályos, elmosódott, nem teljesen definiálható.
Nehéz megmagyarázni szavakkal azt a mélyen gyökerező életérzést, melynek alapja több évezredek óta ismert, s még Lao-Ce szerint is az igazi TAO "szavakban ki nem fejezhető".

Ellenben a nyugati világban megszokott vallások, elvárják híveiktől, hogy "gondolkodás nélkül higgyenek abban, ami a szent iratokban kifejtett isteni kinyilatkoztatás közöl", a keleti kultúrában inkább azt a módszert igyekeznek megtanítani, amelynek segítségével - jelentős szellemi erőfeszítések árán - a tanítvány "személyes tapasztalatokat" szerezhet. 

A keleti gondolkodás szerint a valóság képe eltérő lehet attól függően, hogy azt milyen nézőpontból közelítjük meg. Magától értetődőnek tartja, hogy a valóságot nagy számú megfigyelésre épülő racionális okoskodás útján sem lehet tökéletesen megismerni. Ehhez ugyanis szükség van egyfajta logikai úton ki nem fejezhető INTUITÍV BÖLCSESSÉGRE is.

A valóság tehát paradox jellegű. 
A keleti bölcseleti irányzatokban az időt nem tekintik egyirányú folyamatnak. Az európai gondolkodásban viszont az idő egy múltbéli kezdőpontból egy jövőbeli végpont felé halad. A keleti felfogás szerint az idő egyfajta kör vagy spirális pályán halad, emiatt a jelenségek ISMÉTLŐDNEK. Tehát az egyszeri teremtés és az egyszeri megsemmisülés helyett a teremtések és pusztulások szüntelen körfolyamata zajlik.

Egy kis ízelítő a különböző felfogásról. 
Popper Péter egy előadásában a következő példát mesélte el:
"Egy keresztény misszionárius pap találkozik Indiában egy Síva hívő hinduval és hosszas beszélgetés során megtéríti őt a keresztény hitre. A pap ezután úgy gondolja, hogy a hindu eddig Síva hívő volt, mostantól keresztény lesz. A hindu azonban így gondolkodik: Milyen jó, hogy egy bölcs tanítómesterrel hozott össze a sorsom. Én eddig csupán Síva hívő voltam, most pedig már Síva hívő is és keresztény is vagyok, kitágult előttem a világ, képes vagyok a dolgokat más nézőpontból is szemlélni."

A téma kimeríthetetlen, itt folyatjuk tovább.











 

Nincsenek megjegyzések: