Társas lények vagyunk.
Életünk során sok mindenhez alkalmazkodunk.
Már születésünk pillanatában belecsöppenünk egy családba, közösségbe.
S innentől kezdve szinte életünk utolsó percéig "vagyunk" valahol, alkalmazkodnunk kell, hacsak nem egy lakatlan bolygóra költözünk.
Alkalmazkodni nem csak emberekhez kell, hanem különböző élethelyzetekhez is.
Sokszor nem várt, előre nem kiszámítható dolgokhoz, s még ha meg is tervezzük életünk folyását, még akkor is próbára tesz bennünket a nagybetűs ÉLET.
S ilyenkor jön, hogy ki hogyan is KÉNYSZERÜL alkalmazkodni?
Bármennyire is társas lények vagyunk, s az emberiség száma is csak nő a világban, ezzel arányosan egyre jobban bezárkózunk.
Nem csak az otthonunkba, hanem mi saját magunkat is a külvilág, a másik ember elől, s hatalmas várfalakat építünk, szinte már bástyákat.
Egyre nehezebben ismerkedünk, megváltoztak az ismerkedési szokások, félve adjuk ki magunkat, s ezt még csak tetézi (korosztálytól és nemiségünktől függetlenül) az előző kapcsolatban szerzett kudarcaink (ezt nevezem: múlt béli hozadék puttonynak).
Szinte már szállóigévé vált, hogy a nők már nem is NŐK, a férfiak már nem is FÉRFIAK.
Boncolgatni lehet, szinte ezernyi cikk foglalkozik e témával.
Egyre több nőnek álcázott amazon rohangál, hajt eszelősen, diploma, karrier, pénz és egyéb dolgok után - s a gyerek, család, netán a párom cirógatása, vagy pusztán, hogy legyen egy társ mellette - MÁR BELE SEM FÉR AZ AZ IDEJÉBE.
A férfiak zöme - sajnos - belemenekül úgyszintén valamiben, pótcselekvések garmadát halmozzák fel. S lágyulnak, mert értetlenül néznek bennünket - mit is szeretnénk, mi NŐK?
Nos - ez tény. Mi nők fantasztikusan jól megtanultunk pénzt keresni, eltartani magunkat, üzletet kötni, szöget beütni, kocsit venni, tankolni, tökéletesen tudunk gyereket nevelni, már a sportban is egyre több nő próbálja ki magát a férfiaknak szánt témákban, s a végén már azt is elfelejtjük milyen egy férfi érintése, ölelése.
Persze a férfiak is nagyol jól elvannak egyedül (kivételek persze vannak). Remekül főznek, mosnak, leadják a gyerektartást, talán még néha meg is kapják a gyerekeket cserébe, hódolnak káros szenvedélyüknek, vagy túlzásba vitt pótcselekvésbe kezdenek.
Te jó ég! Hová vezet ez??????????
Borzalmas!
Életünk több cikkelyből áll. Akár férfiról, akár nőről beszélünk. Képzeljünk el egy kört. Osszuk fel. Van benne helye: a szülőknek, gyerekeknek, munkának, barátoknak, párkapcsolatnak, rokonoknak, hobbinak, szomszédoknak, .......stb.
Ezek a "szerepek" helyettesíthetők egymással?
Persze, hogy NEM!
Nyilván nem lehet egyszerre mindenben tökéletesnek lenni, vagy megélni. Bizonyos élethelyzetek alakítják sorsunkat. De azt, hogy elnyomjunk valamit, ne éljük meg, ne akarjunk gyereket, családot, párt,..... NEM NORMÁLIS.
Ezek a cikkelyek valahol "szeretet" csomagok is. A csomaghoz, cikkelyhez tartozó szeretetet nem lehet átvinni a másikban. A páromnak szánt szeretetet nem adhatom át a gyerekemnek, mert szerencsétlen "megfojtom" vele, s fordítva. A szüleimmel nem helyettesíthetem a páromat, sem a gyerekemet, sem a barátaimat, stb. sem mindezeket fordítva.
A mai világ megtévesztő eszményképet sugall: külsőségeknek élünk. A média, a reklámok, s lassan már mi is azt tartjuk elfogadhatónak, hogy a tökéletes, a HIBA NÉLKÜLISÉG A NORMÁLIS.
Felcímkézzük embertársainkat, az általunk gondolt, látott, külsőségekből ítélt tulajdonságokkal, s elkönyveljük kinek, mire is van szüksége, vagy mire nem, ki milyen ember, stb.
A nők erősnek TŰNNEK, a férfiak GYENGÉNEK? Ez hülyeség.
A világ (az isten) megteremtette a férfit és nőt. Idők óta változik, alakul minden. De egy nem. A szerepeket nem lehet felcserélni, s ideje lenne visszatérni (na jó nem a középkor idejéhez, de nem is az őskorba) ahhoz a normához, hogy SZÜKSÉGÜNK LEGYEN EGYMÁSRA. A másikra. Az ellentétünkre. Mint ahogy a nappal után jön az éj, a nyár után jön az ősz, a dagály után az apály, s a férfi mellé a nő, és legyen elfogadás - s befogadás!
A természet is alkalmazkodik.
Mi emberek egyre jobban nem akarunk, s nem tudunk alkalmazkodni a természethez, s lassan egymáshoz sem. Olyanná válunk, mint a Kis hercegben az emberek - külön bolygón élnek.......
Ideje lenne elgondolkodni - hová is vezet mindez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése