Márai Sándor írása.
Ma ez a gondolat talált meg.
Átadom nektek is, hogy legyen min elmélkedni, talán hogy épp milyen utat taposol.
Jó helyen jársz-e?
Nagy terheket cipelsz?
Tekervényes, emelkedő, göröngyös, vagy épp zuhansz, lefelé mész már?
Barlangokba is betérsz, vagy épp tisztások mentén haladsz?
Napfény simogatja arcodat?
Vagy ömlik az eső?
Boldogság vagy épp szomorúságos mélységet élsz meg?
Hol tartasz épp utadon?
Nagy útra készülök, kicsit bennem van a félsz, de belevágok.
Régóta készülök erre, s egy időben, azt hittem, talán nem is sikerül.
De sokat tettem ezért.
Hittem magamban, s hogy egyedül is, de neki kell vágnom egy másik világ megismerésének.
Túraszandál, hátizsák, irány Andalúzia.
Madrid, Sevilla, Cordoba, Huelva, az Atlanti-óceán, egy templom, ahol alig várom, hogy meggyújtsam a gyertyámat.
A lányomhoz megyek!!!!!!
Hajnalban nekivágok az ismeretlennek.
Vigyázzatok magatokra, nemsokára újra itt leszek, s majd mesélek :))))))
"Az utakat sokáig nem érti meg az ember.
Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk.
Az utaknak céljuk van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban.
S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése