Pontosan 100. éve.
Ez most jó nekünk vagy nem?
Megoszlanak a vélemények, nem is kicsit.
Mikor írásra fogtam e témát, csak kíváncsiságból el kezdtem bogarászni egy csomó, nőiségünkkel foglalkozó cikket, olvasmányt, verset......
Nem elég, hogy a férfiak is megosztó véleménnyel vannak, de bizony mi nők is sokszor merőben teljesen ellentétesen vélekedünk nemhogy a Nőnapról, hanem magán a tényen, hogy mit is jelent nőnek lenni?
Most írhatnék szép idézetet, mondhatnék véleményeket mások "tollából".
Megteszik ezt jó páran helyettem is.
Én inkább azon gondolkodtam, hogy mai fejemmel hogyan vélekedek nőiségemről, mit tartok fontosnak, mit látok meg, vagy élek át, amit annak idején, fiatalabb koromban talán észre sem vettem, vagy nem tartottam lényegesnek.
Mert hogy minden és mindenki változik.
A testünk, a lelkünk, a véleményünk, a kívánságaink, gondolataink, szükségleteink, az életről-magunkról alkotott képünk, világnézetünk...... szóval minden.
Akkor hogyan is lehet egy kaptafára megfogalmazni, általánosságban, hogy milyennek KELL (!?) lenni egy nőnek?
Sőt azon is morfondíroztam, hogy kell-e külön kiemelnünk azt, hogy nők vagyunk?
Miért is?
Mennyivel kevesebb egy férfi, hisz nem ünnepeljük őket?
Pedig?
Nélkülük ugyan úgy nem ér semmit a világ - legalább egymás között valljuk be:)
S most ne sarkítsuk ki az ilyen-olyan kategóriákat.
Emberek vagyunk. Mások. Különbözünk. És pont ez benne a jó!
Személy szerint azt gondolom, hogy saját magunk elfogadása, tisztelete, értékén való megbecsülése, egészséges énképünk kialakítása lehet a cél, az út, hogy minden és mindenki harmóniában lehessen önön magával, ezáltal a világgal.
S ebben egyenlő arányban kap hangsúlyt a női és férfi energia.
Yin és Yang.
Kíváncsi lennék, nektek mi a véleményetek a nőkről, férfiakról?
A szerepek megéléséről?
Boldog Zoltán napot :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése