2013. május 12., vasárnap

Önelfogadás-önszeretet & másság elfogadása-szeretete.

Sok ember szájából hallom, hogy "mennyire nem szeretem a testem, nem vagyok elégedett az életemmel, nem tudom elfogadni a férjem, párom dolgait, a kollégáimmal folyton vitáim vannak, a gyerekem nem azt teszi, amit én szeretnék, a barátaim állandóan kritizálnak, mindenki más jobban tudja nekem mi a jó,".....
Ehhez az egyébként is elég bajos helyzethez még hozzájön a média által agyonreklámozott "külcsínre" való noszogatás, hogy milyennek kellene lennünk. S akkor még vegyünk meg, egy jó pár pletyka vagy divatmagazint és már kész is a negatív önértékelésünk. Véletlenül se öregedj meg, vagy legyen sárga a fogad. De még egy kilót se hízz. És turbó gyorsasággal vedd meg a legújabb divatnak megfelelő ruhát!!!!
Valóban erről szólna a világ??????


Madridi kint tartózkodásom alatt (ha már egyszer világváros), figyeltem az utca forgatagát. Itt aztán valóban sokszínűek az emberek. Mind a bőrük, mind a származásuk miatt, a kultúrájuk, a politikai, a vallási, a szexuális (homoszexuális negyed lévén) és egyéb más hovatartozásuk miatt.
S mily meglepő! Csodás módon nagyon jól elfér egymás mellett MINDENKI.

Elgondolkodtató.
A beszűkült látásmódunk, a negatív önértékelésünk, a másokat inkább bele szólni hagyó mivoltunk szinte meg sem engedi, hogy azok legyünk, amilyenek valójában is vagyunk. Állandóan a külvilággal foglalkozunk, ahelyett, hogy inkább a saját életünkkel, magunkkal tennénk ezt. Ja hogy ez nehéz? Persze. De talán csak az első pillanatok. De miért is? Mert jönnek a felismerések, hogy min kellene változtatni? Pl. a gondolkodásunkon? 
Fricskázunk és kritizálunk. 
Amikor azt mondjuk, hogy mindig olyan emberrel találkozunk, aminek oka van életünkben, talán időnként jó nagy tükröt is tart elénk, hát persze hogy rossz ezzel szembesülni. De mindig ezekből lehet tanulni.

Sajnos még mindig nem tudjuk elfogadni a mássággal párosuló kérdéseket, sem az embereket.
Tolerancia. 
Mit is jelent e szó?
"A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt." (Wikipédia)
Mennyire vagyunk tehát türelmesek? Nem csak másokkal. De magunkkal is?
Rohanunk, kapkodunk, siettet a főnök, a család, és egyre csak türelmetlenek vagyunk. Bizonyos céljaink elérése miatt is, hiszen mindent azonnal akarunk. 
Na akkor álljunk is meg!

Hogyan akarom elfogadni a másik embert, úgy ahogy van, ha még saját magamra sincs idő, nem kutatom, nem tárom fel a bennem lévő blokkokat, hibákat. Akkor hogyan is akarom elfogadni a másságot????? Miért is fogadnám el, a többi ember véleményét, nézetét, a testét, gondolkodását, szokásait, őt, ha még saját magammal sem vagyok tisztában?
Minél közelebb kerülünk saját magunkhoz, annál jobban elfogadjuk, megértjük és befogadjuk a másik embert. Nagy munka ez, de megéri!
Ahelyett, hogy hagyjuk ránk  erőltetni a külvilág elvárásait, mint a MÁTRIXBAN, tedd ki a kezed - állj, stop, és ne ne engedd!.
S így már el tudod fogadni magadat - a tested, a létezésed, a szerepedet-helyed a világban, s ezzel az új "befogadó" lényeddel talán még új barátok, szerelmek is megindulnak feléd. 

Oly szép ez a sokszínű világ. Miért is akarnánk egyformák lenni? Hiszen e nyüzsgő, állandóan változó, lüktető másságtól csodás minden. Nincs két egyforma ember. Még csak véletlenül se akarj a másikra hasonlítani. Hiszen TE, akit megteremtett a JÓ ISTEN, úgy vagy jó, ahogy vagy. Csakis annyit tegyél meg, de mindezt Önmagadért, ami neked épp jólesik, ami a TE épülésedet szolgálja, amitől fejlődsz, változol..... s egy a CÉL. Az, hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy BOLDOG legyél.
Szeresd és fogadd el önmagad, s mások is ezt teszik Veled! Mert aki nem szereti és nem fogadja el önön magát, igazán soha nem fog másokat sem szeretni. Elégedetlen lesz, és mindig talál kibúvót, hibákat, és okokat arra, hogy megváltoztasson Téged, ahelyett, hogy az elfogadást gyakorolná. 













Nincsenek megjegyzések: