Újra itt vagyok....
Elindultam egy teljesen más világ felé... S ami ilyenkor szokás, valahogy nem azzal a fejjel, gondolkodással jövünk haza, mint ahogy elmentünk. Ez történt nálam is.
Mennyire igaz, hogy kell a változás, a más-másság meglátása, megélése. Kell, hogy időnként kizökkenjünk a komfortzónánkból. Mint ha az ember fejét mosták volna meg.
Igaz...."csak" a lányomat látogattam meg. Mélyen belül katartikus élmény volt, szembesülni egy anyának azzal, hogy gyermeke már nem a régi, felnőtt, járja az útját, s milyen hihetetlenül jól boldogul egy másik országban, mely már az élete.....s tudni (de felfogni még csak próbálom) hogy nem itt van számára az "otthon". Fájó szívvel jöttem haza.
Na de inkább mesélek Nektek, olyan dolgokról, ami megfogott :)))))
Spanyolország fővárosában - Madridban, s környékén bolyongtunk....busszal, metróval, helyi és távolsági vonattal.
Madridban több mint 6,0 millió ember él...még belegondolni is hihetetlen. Az európai fővárosok közül a legmagasabban fekvő (kb. 600 m-rel) főváros.Szinte állandóan jár a levegő, valahogy nem is lehet érezni annyira a meleget. Amitől mi itt már ájuldoznánk, az ott pont ideális. A nagy forgalom ellenére is, a rengeteg zöld területnek, parkoknak és persze a tengerszint feletti magasságnak köszönhetően TISZTA a levegő.
Nagyváros lévén, jól megférnek egymással a sokszínű, és sokféle nemzetek, emberek. A másság itt nem elborzasztó, hanem helyén való. A spanyol identitás ellenére is, elfogadják, befogadják a másságot. Külön kerületek vannak, ahol a homoszexuálisok, vagy különböző nemzetek lakói élnek. S ami igencsak elgondolkodtató, hogy senkit nem zavar.....teljesen normálisan kezelik....sőt...a helyiek beülnek enni, kávézni, barátkoznak...senkit nem zavar (mert tudnak elfogadni) az, hogy ki mit csinál, vagy él.
Inkább mi éreztük magunkat talán furán, hiszen szokatlan e felfogás, hogy egy kínai étteremben - huh de jó volt... kissé ügyetlenül, de pálcikával ettünk - betér a spanyol enni, és "elfogadja", szereti a más nemzet ételét, szokását.
Ugyan ez volt a helyzet egy indiai étteremben, s a homoszexuálisok negyedében is olyan jól megvolt mindenki mindenkivel, hogy szint fel sem tűnt hol járunk...de persze tudtam :))))
Na és az állandó, hangos beszéd????
Élnek...tudnak élni!!!!!! Kint az utcán, együtt, családdal, gyerekkel, öreg nagymamival, nagypapival, kutyával, szomszéddal, ismeretlennel, mindenki mindenkivel szóba áll.
S ami számomra még mindig felfoghatatlan, pedig már voltam kint, hogy VAN CSALÁDI ÉLET. Van család. Van apuka és anyuka. Léteznek szerepek, mint nő és férfi, s tolerancia egymással és mindenkivel.A családok összefognak, összetartanak. A gyerekek központi helyet foglalnak el a spanyolok mindennapjaiban. Mindent a gyerekekért jelszóval!!!!
Az emberek adakozóak, segítik egymást....na ez is az, amitől elképedtem. Például a metrón, vagy a vonaton, amivel több esetben is találkoztam: Ülünk...és jön egy ember, aki hangosan elmondja életének tragikus történetét .... ki a szívoperációjára, ki a családjára gondolván...és az emberek adakoznak, pénzt. De nem mint egy koldusnak, hanem a mint egy bajbajutott embernek, adnak, segítenek, mert még van szívük, és éreznek. Átéreznek. S nem csak a gazdagabb teszi ezt, hanem az egyszerű polgár..... No comment.
Sajnos a magyarországi viszonylatokban, sok városban zárnak be a pici, magánüzletek. Na itt virágzik rendesen. Picinyke cipőbolt, kávézó, zöldséges, stb....egymás hegyén hátán. Pedig ott is vannak nagy bevásárló központok. de jól megférnek a kis, és magánkereskedők egymással. A nagyok valahogy nem nyomják el a kicsiket. Az tény, vigyáznak a helyi értékeikre, van identitásuk!!!! Na ezt kellene nekünk is megtanulnunk.
Tömegközlekedés. Te jó ég! Mint ha valami varázsszőnyegen ültem volna. Órási távolságokat jártunk be - na jó a lábam időnként majd leszakadt, mert mindent látni szerettem volna - de ez a szervezés???? Miután igencsak nagyok a távolságok, s rá vannak utalva, hogy menjenek, utazzanak, ezért a közlekedést példamutatóan megszervezik. A kényelemről nem is beszélve.
A buszokon külön helye van az idősebbeknek, terheseknek, még gyerekülés is van!!!!!! S ezekre a helyekre nem ül senki, csak az, akinek szól.
A távolsági gyorsvonatnál kb. úgy éreztem magam, mintha a reptéri utazásnál. Csomagok átvizsgálása, kézi táska is.... s peron mellett csak egy "segítő", mondjuk kalauz féle volt, mert annyira gépesített minden, hogy emberi segítségre nincs is szükség.
A távolsági buszpályaudvar csarnokában....pálmafák...teknősbékák...padok...kávézó volt....s persze az elképedt Melinda csak nézett, és nézett, és nézett :)))))
A sok finomságokról, kulináris élvezetekről, a látványosságokról, kiállításokról, a tájakról külön könyvet lehetne írni, milyen csodás volt...
Időnként csak ültem egy kávé mellett, vagy a földön, lépcsőn, és csak néztem az embereket, figyeltem, hogyan élnek, mit csinálnak, s jó volt benne lenne e színes forgatagban. De ugyan olyan jó volt elidőzni a csodás, hófedte hegy látványában, mely miden honnan látható volt, vagy egy parkban a különleges fákban, virágokban, egy Sorolla kiállítás képeiben, a házban, ahol a festő élt,.......Segovia városkában - mely római kori vízvezetékéről híres, Alcalá de Henaresben - ahol Don Quijote életre keltője, Cervantes született.
De most újra itt vagyok, s megyünk tovább.
Az élet nekem itt folytatódik, csak valahogy másképp, mint eddig. Az új élményektől, új dolgoktól, bennem is megújult valami....s egy új "szemüvegem" lett, kicsit már másképp látom a világot :))))
Ha tehetitek, utazzatok, menjetek el, lássatok mást, mint ahol éltek, ismerkedjetek új emberekkel, legyetek benne a "másban", mert ezektől az élményektől leszünk gazdagabbak, s nem az arany ékszertől, vagy bármi más felesleges dologtól.
Ölellek Benneteket!!!!!!
S egy kis ízelítő képekben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése