Addig azzal nincs is baj, hogy az általános, normális keretek közötti rendet, tisztaságot szeretjük.
De amikor, szinte naponta, akár többször is előkapja valaki a porszívót, portörlőt, vagy sikálni kezdi a fürdőszobát, igazítja a polcon a könyveket, s állandó kényszerben érzi magát, hogy még a szőnyeg rojtjai is "glédában" álljanak - na ez már végképp nem nevezhető normálisnak.
Beteges pótcselekvés.
A betegek az állandó félelem és ellenőrzés ketrecébe zárják önmagukat.
Hiányzik belőlük az önbizalom és a magabiztosság, s szinte rettegnek, hogy valamit nem jól csinálnak. Kényszeres megfelelni vágyás van bennük. Mindennek tökéletesnek kell lenni, s másoktól is ezt várják el. Fantáziájuk ráadásul felnagyítja a lehetséges és persze csak a képzeletükben élő szörnyű következményeket.
A hátterében sokszor valamilyen mélyen elnyomott szorongás (lelkiismeret-furdalás, bűntudat, megfelelni akarás) és agresszió áll.
Amit bent (lelkükben) nem tudnak megvalósítani, tehát a belső békét, rendet, azt kint próbálja maga körül megteremteni. S miután a belső harcok, vívódás miatt feszültek, ezt a takarításban, rendrakásban vezetik le. A lelki rendetlenségüket vetítik ki a lakásra. Azzal, hogy otthon rendet, tisztaságot tartanak, úgy gondolják a lelkükben, emberi kapcsolataikban is rendet tudnak tenni.
A túlzás, kényszer, sosem jó - ez a fajta szorongás sajnos sok embert érint. Meglepő - de nem csak nőknél tapasztalom. A férfiak közül is sokan szenvednek ezzel a problémával.
Súlyos esetekben orvoshoz, lélekgyógyászhoz kell fordulni - s megkeresni a mélyen rejlő probléma okát.
A kellő mértékű rend és tisztaság a harmónia elengedhetetlen része - de a túlzás, mint minden esetben, káros.
Szép hétvégét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése