Gondolatok a harmóniáról - Dr. Héjjas István filozófus, kutató könyve kapcsán.

Fantasztikus könyvre bukkantam egy jó ideje dr. Héjjas Istvántól, aki a keleti vallások filozófiájáról hihetetlen mód ír összegezve és hasonlítja össze a keletet a nyugati világgal. Szívből ajánlom könyvét, de más írását is, akik mélyebben szeretnének foglalkozni a kelet rejtelmeivel.

Az írásom, lehet, kicsit hosszúra sikeredett - de mindenképp érdekes lehet, s nyilván ez csak ízelítő.

De hogyan is gondolkodtak az ősi kínai tradicionális császárság idejében a harmóniáról, mely alapjai a mai világban is megtalálhatóak?

A hagyomány szerint a legfelsőbb hatalom az ÉG, melynek földi képviselője a császár volt, aki nem csak uralkodott a nép felett, hanem vallási és szellemi vezető is volt egyben.

A kínai gondolkodásban a kezdetekkor is már jelentős szerepet kapott az ősök, valamint a különféle istenek és szellemek tisztelete. Úgy gondolták, hogy mindezek felett valamiféle legfelsőbb hatalom, vagy valamilyen rendezői elv áll, mely lehet az ő általuk akkor tisztelt Isten - Sang Ti, de lehet maga az Ég - T'ien, vagy akár az "örök törvény" - a TAO.

Az i.e. I. évezred során kialakult ősi kínai tradicionális bölcseletekben is megmutatkozott már a harmónia iránti vágy. Világnézetük alapján - s normális körülmények között - a világban harmónia uralkodik, és a dolgok mennek a maguk természetes rendje szerint, ha abba nem akarunk illetéktelenül, úgymond okvetlenül beleavatkozni.

A harmónia egysége, olyan mint egy csodálatosan működő zenekar, melyet egy láthatatlan karmester vezényel. Ez nem egy személy, hanem az UNIVERZUM természetes rendje, melyben minden magától a helyére kerül - persze ha hagyjuk!

Az ősi kínai tradicionális kultúrában nem hittek a haladásban. Úgy gondolták, hogy a társadalom és természet ciklikusan ismétlődik, s ez nem haladás, hanem a jelenségek időszakos fel-le hullámzása - melyben nincs jó és rossz, hanem egy körforgás. "Nyugatiasan" lefordítva - minden után jön egy másik, jó után a rossz és fordítva, nappal után az éj, tehát változik, ismétlődik minden.
Olyan világban szerettek volna élni, amely több ezer évig él.

A harmónia, a világ természetes rendjének időtlen időikig való megőrzése volt az, ami igazán fontos volt. Ennek megfelelően alakultak ki a legfontosabb, máig fennmaradt ősi kínai bölcseletek.

Konfuciánus is azzal foglalkozott, hogy hogyan élhetünk harmóniában a társadalommal, a többi emberrel, de úgy, hogy ne bolygassuk a társadalom rendjét.

A Taoista bölcseletek szerint, s alapkérdésként fogalmazták meg - hogyan érhetjük el és őrizhetjük meg a belső békénket, hogyan élhetünk harmóniában, a minket körülölelő és befogadó világgal.

A Ji King filozófiája pedig a világban periodikusan ismétlődő jelentségek szabályszerűségei és azok szerepe a mindennapi életünkben.

Azt gondolom ezek ismeretében, mi nyugati emberek, ebben a rohanó világban, nem véletlenül nyúlunk vissza ezekhez az ősi, még mindig, mai napig virágzó és élő tradíciókhoz. Már felismertük, hogy időnként meg kell állni, pihenni kell, magunkba kell mélyedni, megismerni önön magunkat, "ki is vagyok én?", és vágyunk a harmóniára.

Ha mélyebben elmélyedtek pl. a könyv olvasatán, választ kapunk azokra a kérdésekre, hogy miben különbözik a keresztény vallás, miért is keresik oly sokan a keleti vallások által nyújtott "megnyugvást". Lehet ez orvoslás, sport, kulináris élvezetek, zene, stb. bármi - de tény, egyre többen vagyunk, akik vágynak a belső és külső harmónia megélésére.

Jó útkeresést mindnyájunknak!