Gondolatébresztő - Nőiség. Neked mit jelent?

Mi sem egyszerűbb tény. Megszületünk, férfiként, nőként.
Évszázadok óta valahogy mindig és mindenki tudta, mi a dolga.
Mint ahogy az elültetett őszirózsa sem gondolkodik, növekedése közben: szeretnék inkább tulipán lenni?
Elfogadja, hogy ő őszirózsa, és a lehető legpompásabb virággá fejlődik, melyben sok-sok ember leli örömét, gyönyörködik benne.

Hogy is vagyunk ezzel mi, emberek, nők, férfiak?
A felborult világrendszerben ez sajnos nem ilyen egyszerű.
Elveszítettük a kapcsolatot belső, valódi lényünkkel, és állandóan keresünk valamit.
Közben pedig szüntelenül, ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket az egymásnak ellentmondó vágyaink.
Egyik pillanatban vágyunk a szeretetre, a szenvedélyre, de utána megtorpanunk, félünk, megijedünk.

Mitől is?

Az elköteleződéstől, a felelősségtől, a szerepfelvállalástól, a gondviseléstől, magunktól, az érzéseinktől.
Nem merjük felvállalni azt, hogy férfi, avagy nő vagyok.
Ennek minden szépségével, fájdalmával, kudarcával, sikerével, jó és rossz oldalával együtt.

Amikor nőkről írok ugyan, nyilvánvaló, hogy a férfiaknak is szól.
Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot, tehát én is, a női oldalt.
De mint tudjuk, nincs nő férfi nélkül és fordítva.
Különbözünk, és ez így van jól.
Ilyen egyszerűen.

Ami oly régen természetes volt, mára megkérdőjeleződik.
Nem csoda, ha gyermekeink már azt sem tudják, mi az, hogy családi otthon melege.

A nőknél előtérbe került a karrier, a pénzhajtás, az irányítás, a tárgyiasult dolgok felhalmozása, s ami eddig teljesen egyöntetű volt, az mostanra kérdéssé alakult = menjek-e férjhez, kötelezzem-e el magam, s hogy egyáltalán szüljek e gyermeket, s ha igen, mikor?
S ha világra is hozza csöppségét, már rohan vissza dolgozni, mert ugye a mókuskerékből nem lehet kiszállni.
Nincs idő a családra, a gyermekeire, a párjára, magára.
Eleinte csak elcsúsznak dolgok, aztán később szétesik, összeomlik, mint egy kártyavár, s vele együtt mindenki.
Egyre több harcos amazon gondolja úgy, hogy egyenrangú félként, mindent lehet, mert megérdemli. Hiba!

S mitől is nő egy nő?
Attól, hogy lágy, kedves, nyugalmat árasztó, befogadó, tápláló, sugárzó, biztonságot adó, s elengedő.


Neked mit jelent, hogy nő vagy?
Elfogadtad, szereted önmagadat, a "tükrödet"?
Tisztában vagy önön értékeddel, s azzal az egyedüli ajándékkal, melyet az élettől kaptál, hogy gyermek foganjon meg benned?