Hogyan lépjünk túl félelmeinken?

Személyiségelemzések alkalmával, egy biztos, hogy aki már eljut odáig, hogy segítséget kér, eljön, beszélgetünk, érdeklődik, jó nagy lépést tett önmagáért!
De idáig el is kell jutni.
Nem véletlenül mondjuk, hogy minden ember úgymond a jólétében, az idilli állapotban bolond lenne változtatni.
Tehát el kell jutni abba az állapotba, hogy fájjon, hogy lehúzzon, hogy megtörjön bennünket az élet.
Férfiaknál inkább az anyagi jólét, a kiégés, a kilátástalanság, nőknél ez mind inkább érzelmi alapokon zajlik.
Minél idősebb valaki, annál több, rajtunk kívül álló okok tartanak vissza, hogy csak úgy az asztalra csapjunk.
Persze attól is függ, kinek milyen életterületen kell döntést hoznia.
Gyerek, munka, barátok, költözés, párkapcsolat.......
"A félelem fakadhat önbizalomhiányból, lelki sérülésekből, rossz tapasztalatokból, látott klisékből.Hogy elveszíthetünk valakit, hogy nem fog sikerülni valami stb." (Kurucz Enikő)

Most lehet, furán hangzik, de jó, ha már ott tartunk - FÉLÜNK!
Mert akkor már eljutottunk odáig, hogy mi is a gond.
Szembe merünk vele nézni?
S most jön a boncolgatás, a vesézés!
Jó ha van körülöttünk olyan személy, családtag, barát, bárki, akivel nyíltan, őszintén, még ha fáj is, de meg tudjuk beszélni problémáinkat.
Erre vannak közösségek, terápiák, szakemberek, akik felkészülve teszik dolgukat.

Hogyan is tudunk kimászni a félelemből?
"Ha jelentkezik akkor csak hagyom, hogy legyen,megengedem a létezését, nem elutasítom,próbálok nem ellenállni neki.Szinte egyre jobban figyelem és engedem közelebb magamhoz." (Kovács Szilvia)

Nem elég számtalanszor elmondani, hogy nagyon kellenek a célok!
Az oda vezető Út!
Mert mitől is leszünk boldogok? Mi tesz bennünket örömtelivé?
Csak gondold el, mikor bármilyen sikert elértél életedben, milyen érzés fogott el? Mit éreztél? Éld meg újra.
Kellenek ezek az érzések, hogy emlékezz a megtörtént eseményre.
S milyen jó volt, hogy dolgoztál ezért. Sokszor nem is a cél a fontos, hanem ameddig oda elérsz, a vágy, az izgalom, az elmélkedés a hogyanon.
De mikor elérted, megéled a katarzist, felfokozott izgalmi állapotban vagy. Igen és? Aztán újra vissza zökkensz a jelenbe.
Tehát mindig kellenek célok. Pici, apró, elérhető CÉLOK!
A kis célokból lesznek a nagyok!
Mit ér az élet célok nélkül. Akkor csak úgy van az ember, unalmasan, közönyösen, kiégetten.
Tervezd meg napjaidat, tűzz ki apró célokat. Kell, hogy legyen életfeladatot!
Ha már van, pusztán a gondolattól jól érzed magad, pozitív energiával töltődsz fel.
Célok lehetnek napi, heti, havi, tehát kis,-közép,-hosszú távú célok.

Van kedved megosztani velem egy-két célodat?
A hozzászólásokkal egymást segítjük, azokat, akiknek szüksége van példákra, hogyan lehet és kell is felállni, tovább menni.


Két nagy utat bejárt, igen kedves ismerőseim hozzászólásait tudatosan használtam mai írásomban, hogy lássátok, van, aki már megküzdött a "félelem ördögével".
Köszönöm nekik, hogy velem vannak!