Ketyeg a "idő"!

Karácsony után - már megszokottá vált, hogy az emberek szinte pánik hangulatban, észveszejtő iramban rohangálnak - nincs kész az év végéig kitűzött munkahelyi feladat; be kell adni gyorsan egy pályázatot; vizsgára kell készülődni; le kell adni a könyvelőnek szánt anyagot; újra be kell vásárolni: jönnek a családtagok, barátok, szilveszteri bulira; gyorsan megszavazunk s elfogadtatunk még egy-két törvényt; vagy a hátam közepére nem kívánom a szilvesztert - nem akarok egyedül lenni - hát keresek magam mellé egy-két barátot; vagy épp a huszonkettedik új rucimat hajtom fel valamelyik butikban buli gyanánt; összegzek - mert hisz ez amolyan kötelező e tájt - mit, hol, és miért rontottam vagy tettem jól; s készülődök az újévi fogadalmakra;.......

Te jó ég! Minek ez a felhajtás? Nem a világvége közeledik.
Idő,idő,idő.
Jó, kell, hasznos, fontos, néha bosszantó, vagy ólomlábakon jár, de túl lennék már valamin, vagy épp visszaforgatnám az IDŐ-t.

Tervezni, tudatosan élni, nem kiváltság - minden ember számára adott, persze csak ha fontos élete milyensége.
Nyilvánvaló vannak váratlan pillanatok, sorsdöntő helyzetek, melyekre nem lehet felkészülni. Ezeket kapjuk, vagy mert figyelmeztetnek - hahó! nem ez a helyes irány - válts utat. Talán épp egy meg nem tervezett "segítség" toppan be életünkbe - amire szinte nem is számítottunk, mint egyfajta lehetőségre.
De - a tények magukért beszélnek: ok és okozat. Minden okkal történik. De - felismered ezeket a sorsdöntő pillanatokat életedben? Ha állandóan rohansz, "meg akarod váltani a világot", pótcselekvéseid vannak, s nem vagy képes "magaddal" lenni és megállítani az időt, soha nem fogod észrevenni - mi miért történik életedben.

Az időből olykor sok van - olykor kevés.
Az idő megváltoztatja életed.
Az idő megtanít: élni, sírni, nevetni, létezni, érezni.
Az idő beosztása a tudatosságot adja kezedbe, kiszűrheted vele azt, ami lényegtelen számodra, s bizton haladhatsz célod felé.
Az idő a lehetőséget adja, hogy szeresd és átéld életed minden egyes pillanatát, s mint egy fényképezőgéppel exponálva megörökítsd a legfontosabb perceket.
A "fényképeket", vagyis az emlékeket elővenni jó dolog, de annak rabságában élni, a múltban halott dolog.

Fontos az idő: a múlt - jelen - jövő.
De ha csak a sebeket nyalogatva élsz (vegetálsz) a múltbéli eseményeken rágódsz, vagy pont ellenkezőleg - csak a jövődre összpontosítasz, mintegy állandó vágyakozásban merengsz - nem éled meg azt, ami épp körülvesz, ami boldoggá tehet, ami ott van az orrod előtt - csak észre kellene venned.

Hány óra is van épp most?
Mi is történik ebben a pillanatba veled?
Kire és mire szánod értékes idődet?

Karácsony.

Lassan itt a Karácsony Ünnepe.
A Befelé fordulás és az Elmélyülés Napjai.
Ugyan még nincs itt az év vége, de 1 év elteltével bizony sokunk tart számvetést, mi is történt ez idő alatt.
Milyen is volt az elmúlt Karácsony, vagy valamelyik a régebbiek közül?
Emlékeinkben, gyermekkori világunkban, már felnőttként, családdal, mindig máshogyan is éljük meg. Lesz igen vidám, de lesz olyan is, mikor kicsit szomorkásabban éljük meg. Semmi sem állandó. Éveink alakulásával más és más lesz.

Környezetemben - családomban, barátaimnál- tapasztalom, látom, hallom, ki hogyan is éli meg a Karácsonyt. Van, akik szűk környezetükben, családdal, van akik akár barátok társaságában, nyitottan várják az ünnepeket. Legyen az bármilyen környezetben is, a közös ugyan az: meghittség, elmélyülés, befelé fordulás.

Készülünk lélekben, a gondolataink által, a szívünkben, akár azzal, hogy mivel is lepjük meg szeretteinket. S most nem a nagy ajándékozásra gondolok. Inkább arra, hogy milyen is az a Karácsony, ahol kicsi gyermek született, s rácsodálkozva néz a fénylő karácsonyfára, csillogó szemekkel várja az ajándékokat. Arra a pillanatra, amely családba messzi távolból megérkezik egy családtag. Arra, akik oly rég óta nem ünnepelhették meg együtt a Karácsonyt. Sajnos azokra is gondolok, akik elveszítettek egy barátot, egy családtagot, s már csak emlékként őrzik a régi ünnepek meghitt hangulatát.

Kik is villannak át a fejedben? Volt szerelem, valamilyen kapcsolat, barátság, "emberek, akik egy darabig elkísértek életutadon"?
Emlékezni jó. Amikor azt mondom, mindenkivel okkal találkozunk - talán nem mondtam újat. Tanítanak bennünket, s tanítunk mi is embereket.
Van egy kis polc a szívemben - oda helyezem el, azokat az embereket, akiknek hálás lehetek, akiktől tanultam, akik megmutattak valamit az Életből, akik olykor tükröt tartottak nekem, s megköszönöm, hogy részesei voltak eddigi életemnek.
Számvetés ideje ez.

Neked, mit is jelent a Karácsony ünnepe? Mi is változott életedben? Hol is tartasz "saját életutadon"?

Lao-ce - Út és erény könyve

A jin-jang elméletet, Lao-ce filozófus tao gondolata példázza legérthetőbben.
A gondolatokat szem előtt tartva jobban el tudjuk majd fogadni és viselni a jin és jang terheit.
Évezredek bölcsessége párolódott le ezekben a szavakban, s hatja át a kínai életet, gondolkodást, cselekvést és nem-cselekvést.

"A természet része vagy, a benned is a természet lakozik.
Ne különülj el, mert
nem vagy különálló.
Családhoz tartozol.
A táj része vagy.
Része vagy az évszakoknak,
Égből és földből állsz.

Az égitestek keringése,
az évszakok körforgása
szabja meg ritmusod.

Haladj együtt az árral,
az élet áramával.
A vidám nyár után a tél fagya jő.
De kell a tél is, mint a nyár.
A földön állva égig érsz.
Egyik a másik nélkül mit sem ér.

Ha kemény vagy,
életed is kemény.
Lágyan meghajolsz és túléled a bajt.
A versengővel szembefordul a világ,
a megbékélt
békében él.

Tudják, mit érsz
tetteid hirdessék becsed.

Vízként folyd körül az akadályt,
s ne fejjel menj a falnak.
A réseken befolyva
összedől a fal, s te áramolsz
ömölsz tovább.
Tetteid ritmusát hangold az évszakok pergéséhez,
nappalok keltéhez, éjszakák nyugtához.
Légy természetes, olvadj fel a természeten,
s halld meg lelkedben
a természet szavát."

Érték.

Társas lények lévén, mindannyian tapasztaljuk azt a fajta elkülönülést - asszociálva a jin és jang elméletre -, melyben egyre jobban választódnak el az emberi értékek.

De kinek mit is jelent az ÉRTÉK?
Van, akinek pénzt, lakást, házat, hatalmat, ékszert, tehát a tárgyiasult világot, a felszínt, a külcsint.
Nekem egy jó barátot, társat, családot, gondolatot, egy szép tájat, verset, egy jó könyvet, egy gyönyörű zenét.....
Fejlődünk, változunk, ki milyen irányban.
Ahol megjelenik a jó, ott egyenes arányban a rossz.
S minél jobban érzékeled a "jót", annál jobban a "érvényesül" rossz.
Mint ahogy a nappal után megjelenik az éjjel.
A vihar után a csönd.

Ahol lecsendesedés van, ott képes az ember önvizsgálatot tartani, szembenézni önön valóságával, s amikor képes meglátni magában a csodát, az istent, az ÉRTÉKET , úgy tud felülemelkedni az emberi gyarlóságok, hazugságok, a szenny, az intrika, a zsarolás, az ármánykodás, a játszmák világából.
Sokszor a puszta jelenlétünkkel "okozunk bajt", mert óhatatlanul "tükröt tartunk" a másik embernek, megmutatva a benne lévő hiányt, az űrt, azt, ami nem ő, de vágyik rá.

Ez a bizonyos "jelenség" normális.
A döntés viszont a saját kezünkben van, hogy képesek vagyunk e elkülönülni ezektől a helyzetektől, s felülemelkedni, mint egy bölcs "Buddha".

Scott Shaw gondolata hű példázat erre:

"Hazudhatsz, csalhatsz, találhatsz ürügyeket arra, hogy mások kárára szerezd meg, amit akarsz. Abban a pillanatban akár még jól is érezheted magad a győzelmed, vagy szerzeményed miatt.
Azonban a hazugság csak hazugságot szül.
A csalás csak újabb csaláshoz vezet.
A rossz rosszat idéz.
Sok ember véli úgy: Megtörtént velem is, ezért hát semmi gond, ha én is így teszek mással.
Ez a "szerezd meg bármi áron" attitűd azért uralkodik a világban, mert az emberek úgy döntenek hogy arra figyelnek, ami hiányzik az életükből.
Azt a hiedelmet választják, hogy egy újabb szerzemény vagy győzelem majd méltóvá, érdemessé teszi őket. Ám ez nem így van.

A megoldás: Dönts úgy, hogy Teljesnek, Egésznek látod magad itt és most. A béke magától eljön."

Áll meg egy pillanatra és nézz körül, láss és figyelj magadba.
Minden a helyén van életedben, s te magad is helyeden vagy?
S az emberek, akik körül vesznek, valóban "értéket" jelentenek számodra?