Nyár-átalakítás-tudatosan-felkészülve.

Sajnos vagy nem, de egyre több családban a szabadságolás nem feltétlen pihenéssel jár.
Nem ragoznám miért, hiszen mindenkinél általános probléma a pénz.
S az is megfigyelhető, hogy sokan, ez idő tájt tervezik lakásuk, házuk, akár munkahelyük átalakítását, felújítását, saját erőből, szakemberek nélkül.

Ha már így alakult, nézzük, hogyan is tehetjük azért ezt a nem kis feladatot, könnyebbé, egyszerűbbé, szórakoztatóbbá.

(A fenti képen egy lakás tervrajzára szerkesztett bágua térkép látható, melynek segítségével kapjuk meg az életterületeket, vagy épp azt,hol vannak hiányterületek, amire különösen fókuszálni kell.)

Vegyünk elő papírt, ceruzát és készítsünk tervet feladatainkról.
Mi is a célunk?
Általános rendrakás, tisztítás, festés, vagy nagyobb átalakítás?
Milyen pénzkeret áll rendelkezésre?
Melyek a legszükségesebb feladatok?
Kiket hívhatunk segítségül, hiszen felfogható ez akár egy jó buliként is :))))
Mennyi idő áll rendelkezésre?
No és akkor jöjjön a feng shui elve, azoknak, akik ennek elkötelezett hívei:
Kik élnek a lakásban? (férfi-nő-gyerek,szül.év-hónap-nap)
Kinek milyen életterületen kell változtatnia, esetleg szükséges sürgős, radikális beavatkozás, tehát ezen területek megerősítése adott személy esetében?
Ehhez persze külön segítség kell, hiszen bizonyos számítások, bágua térkép nélkül hozzá sem kezdhetünk.

Az elkövetkezendő írásokban a különböző területekkel foglalkozunk.
Addig is lehet terveket készíteni, számolni, pénzt és személyeket: gua,karakter,illetve energetikai számaikat.
Nagy vesszőparipám: a selejtezés, lomtalanítás.
Ennek elkezdéséhez soha sincs késő.
Ez az első lépcső.
Kapcsolj be egy jó kis zenét, és kezd el most!

Jó pakolást!!!!!


Pihenésképp egy kis szemet gyönyörködtető Leonid Afremovtól, a színek világából, mire is képes egy ügyes kéz, a képzelet, és egy ecset.

Energia.

Mai nap-este egy kis játékra invitállak.
Egy közös gondolkodásra, talán visszatekintésre?
Ahogy a Nap-Hold előbújt, úgy jutott eszembe az a szó: energia.
Energia, mely bennünk, körülöttünk van.
Nem látható, nem fogható, nem szagolható, nem ízlelhető, érzed ugyan, de valahogy mégsem.
Egy misztikus dolog.

Érezted már úgy, hogy betoppansz egy helyre, ahol eddig még nem jártál, s mégis otthon érzed magad?
Vagy épp fordítva?
Zaklatott, ideges leszel, frusztrálttá válsz?
Vagy elutazol valahová, egy számodra ismeretlen helyre, s úgy érzed, szinte menni sem szeretnél innen?
Találkoztál egy emberrel, akit előzőleg nem ismertél, és mint egy mágnes, vonz, jól érzed magad vele?
Vannak évszakok, mikor jobban pörögsz, aktívabb vagy, vagy mikor lelassulsz, mert bénítóan hat pl. a tél hidegsége?
Melyik napszakban vagy aktívabb, dolgosabb?
Reggel, este?
Milyen tárgyak, anyagok, formák, színek, illatok, vonzanak?

Testünk, mint egy energiatömeg pulzál.
Mikor megbetegszünk, valamiféle elakadás történik, figyelmeztet bennünket, jelez, hogy az adott területen dolgunk van.
Ma már az orvostudomány is előszeretettel fog kezet a természetgyógyászattal, s karöltve segítenek bennünket.
A keleti kultúra számára nem ismeretlen, sőt, alappillére az energia "létezése", hogy akadálymentesen áramolhasson, testben és térben.
Sokunk számára ismerősen csengenek azon szavak, hogy meridiánpont, csakra, reiki......
A nyugaton élő embereknek fontos még, hogy mindent lássanak, halljanak, a kézzel megfogható dolgokban hisznek inkább.
A keleti kultúrában ennek pont ellenkezője az elfogadott.
Amit belül, magadban érzékelsz, gondolati síkon.
Ez kiindulópontja mindennek.
Minél jobban belülre figyelni.

Akik számára ismerősen cseng a feng shui nyelvezete, az elemek különbözősége, azok szinte pillanatok alatt feltérképezhetik, hogy adott hellyel, személlyel mi dolguk van.
Figyelj kicsit jobban magadba, csitulj el, hallgass a megérzéseidre, légy tudatosabb, oly sok mindenre kaphatsz választ.

(Ezt a cikkek talán már egy éve írtam. Megosztom veletek. Nem véletlen. Okulásként, legfőképp magamnak, de talán másoknak is jó emlékeztető. Mi is? Hogy figyeljünk jobban belső megérzéseinkre, a testünkre, mit jelez, és vegyük komolyan, s azt is, kihez fordulunk segítségért: orvoshoz és-vagy természetgyógyászhoz?)

Otthon - nyugalom.

Megannyi cikk, könyv foglalkozik a feng shui iskolák tanításai, elvei szerint berendezett lakásokról, házakról.
Buzdítják a vállalkozó kedvű embereket, otthonuk lakájossá tételére.
Csak egy valamit felejtenek el.

A térben létező energiákat, élő, húsvér emberek rezegtetik, lélekkel megáldva.
Semmit nem ér, egy szépen megkomponált szimfonikus zene sem, ha azt nem teljes átéléssel adják elő.

Ugyan azt a zenei darabot is számtalan változatban lehet eljátszani.
Nem elég a színekkel harmonizálni, eszközöket, szimbólumokat használni, ha nincs mögötte tudás, tudatosság.

Sokkal nagyobb bajt és kárt okozhatunk magunknak, s a térben élőknek, ha helytelen módon járunk el, s csodálkozunk, és hibáztatjuk a tradíciót, hogy nem működik.
Erre vannak a szakemberek, akik tapasztalatukkal, tudásukkal segítenek.

Mit sem ér egy harmonikusan berendezett lakás, ha a benne élők fejében káosz, zűrzavar, tudatlanság, negatív életérzés van.
Csak mi vagyunk képesek energiánkat éltetni.
Ami bent, az van kint is.
Amit belül érzek, gondolok, az hat a körülöttem élőkre is.
S hogy ez felelősség? No igen.
S akkor még nem is beszéltünk a női, férfi szerepek megéléséről, egymásra gyakorolt hatásáról, a gyereknevelésről, a családról, a barátokról, ismerősökről, ezek különböző kapcsolódásáról.

Mi szükséges ehhez?
Hogy a valós önön lényedet megismerd, elfogadd, és szeresd.
Mindenki számára fontos az otthon melege, hiszen kell egy hely, ahol megnyugodhatunk, elbújhatunk, töltődhetünk, a szeretteinkkel lehetünk, ahol megértenek, ahová hazavárnak.
Minden létezésnek alapja az otthonunk.

"Az otthon ott van, ahol a kezdet" Stephen King

Zarándokút Andalúz módra.

Megérkeztem, de még nem vagyok itthon.

Sem a testem, sem a lelkem.
Testem még fáj, sajog a sok gyaloglástól, mert nem lehetett megállni, annyi temérdek látni való volt, amit egy életre bántam volna, ha kihagyok.
Lélekben még az olajbogyófákat látom, és érzem bódító illatát az úton.

Magam előtt látom Córdoba apró, keskeny utcácskáit, tele virágokkal, sétáló emberekkel, turistákkal, s még a számban érzem a helyi sonka mennyei ízét, a frissen facsart narancslé zamatát, és a churrost forrócsokival - de milyen isteni volt.

Córdoba, mint egy régi meseváros, azt hiszem örökre elvarázsolt.
Mikor beléptem Mezquita-Catedralba, még a lélegzetem is elállt.
Elképesztő, ahogy a kereszténység, és az arab elemek keverednek.
Minden korszak jellemzői megtalálhatóak, az iszlám imaszövegekkel díszített falaktól a keresztény oltárokig, mindez tökéletes harmóniában.
A mecsetet körülölelő régi arab és zsidónegyed Spanyolország egyik legjellegzetesebb előkeresztény városközpontja.
A királyi udvar, a szökőkutak, virágai, mintha naponta rajzolnák újra, gyönyörűek.

Még csak pár napja, hogy itthon vagyok, de már hiányzik Sevilla az Arany Toronnyal, az Alcázar palota, mely a muzulmán építészet egyik szépsége, a Catedral, a legnagyobb európai gótikus temploma, oltára a legnagyobb az egész világon. Spanyolország főtere? Azok a csempedíszítések????

S a narancsfák????
Mindenhol potyognak, még a távolsági buszpályaudvaron is árnyékot ad, ki aláül.
A piac, a temérdek finom gyümölccsel, a számomra elképesztő mennyiségű tengeri hallal.

A templomaik, a harangok????Leírhatatlanul szépek!


Az Atlanti-óceán, mikor az embert jól fejbe vágja a hullám :)

Az emberek, az élet, a temperamentum, a zene, a nyelv szépsége, a gyerekközpontúság, a férfi-női kapcsolatok, a család szentsége, a hit, az identitás, ó mennyi minden, ami mint egy kábítószer, elbódít.

Sok mindent láttam, de mennyi minden vissza van még.
S már tudom, Andalúzia, örök szerelem marad.
Mert, hogy újra megyek, ez nem kérdés.
De hosszabb időre.

Út Máraival.

Ahogy készülődök, pakolászok, kezembe került megint egy könyv.
Márai Sándor írása.
Ma ez a gondolat talált meg.
Átadom nektek is, hogy legyen min elmélkedni, talán hogy épp milyen utat taposol.

Jó helyen jársz-e?
Nagy terheket cipelsz?
Tekervényes, emelkedő, göröngyös, vagy épp zuhansz, lefelé mész már?
Barlangokba is betérsz, vagy épp tisztások mentén haladsz?
Napfény simogatja arcodat?
Vagy ömlik az eső?
Boldogság vagy épp szomorúságos mélységet élsz meg?
Hol tartasz épp utadon?

Nagy útra készülök, kicsit bennem van a félsz, de belevágok.
Régóta készülök erre, s egy időben, azt hittem, talán nem is sikerül.
De sokat tettem ezért.
Hittem magamban, s hogy egyedül is, de neki kell vágnom egy másik világ megismerésének.
Túraszandál, hátizsák, irány Andalúzia.
Madrid, Sevilla, Cordoba, Huelva, az Atlanti-óceán, egy templom, ahol alig várom, hogy meggyújtsam a gyertyámat.
A lányomhoz megyek!!!!!!
Hajnalban nekivágok az ismeretlennek.

Vigyázzatok magatokra, nemsokára újra itt leszek, s majd mesélek :))))))

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember.
Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk.
Az utaknak céljuk van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban.
S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

Láthatatlan energia - gondolatok.

Nézd meg a kezed.
Mit látsz?

A bőrödet, a barázdákat, melyet az évek, történések alakítottak.
A hámszövet alatti rész láthatatlan.
Szövetek, izmok, inak, érhálózat, parányi sejtek.
Valami vezérli a kezed működését, mikor nyúlsz a tárgyakért.
Ez a láthatatlan energia, az agyadban, a gondolatok útján jön létre.
S ezt elfogadjuk.
Tudományos magyarázatát ismerjük.
Mint tudjuk az orvosok is előszeretettel nyúlnak már a pszichoszomatika tudományához, a különböző betegségek kezelésénél.

Tested minden sejtjében energia áramlik.
Az egész életet, a világ mindenséget, az univerzumot, energia élteti.
Te döntöd el, hogy ezekkel az energiákkal hogyan bánsz, mivé változtatod, mit érzékelsz.
A gondolataidat is te irányítod, azzal, hogy mit látsz meg, mit fogadsz be, mit veszel észre a körülötted lévő eseményekből.
S te döntöd el, hogyan akarod élni az életed.
Jól - rosszul, szomorúan - boldogan, egyedül - családban, betegen vagy egészségesen.

Nem kell ahhoz lakatlan szigetre költözni, hogy a háborút, a politikát, az öldöklést, a nyomort, mások fájdalmát ne lásd, ne érzékeld.
Az létezik, van, nélküled is.
De vedd észre azt is, hogy az utcán a májusi napfény simogatja arcodat, hogy színesek a fák, hogy finom az illata az éledező erdőnek, s hogy szerető emberek vesznek körül.
Lásd meg a pillanat szépségét, mert egyszer csak azt veszed észre, elment melletted az élet.

Önismeret

Életünk legfelemelőbb, de egyben legfájdalmasabb időszaka, mikor végre önmagunkkal kezdünk foglalkozni.
Önzőségnek tűnik, mikor saját magunkat helyezzük előtérbe.

ÉN-ÉN-ÉN

Amikor önismeretről beszélünk, szinte mindenkinek jelző jut eszébe: okos, ügyes, jóságos, gonosz....
Pedig ennél sokkal többről van szó.
Az önmegismerés útjára lépni, nem kis kaland.
Sőt.
Nagy bátorság kell hozzá.

Az önmegismerés egy önmagunkra irányuló lelki folyamat.
Személyiségünk képességeit, tulajdonságait, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat, s ezek átfogó együttes működését tárhatjuk fel.
Feltétele az őszinteség, hogy képesek legyünk bevállalni az igazságokat, az ezzel járó esetleges fájdalmakat.
A folyamat legfontosabb befejező része pedig az önelfogadás.
Ameddig nem térképezzük fel önön lényünket, és nem fogadjuk el magunkat, olyannak, amilyennek születtünk, vajmi nehezen is boldogulunk az életben.
Előre, hátra tologatjuk magunkat az élet sínpályáján, vakvágányra futunk.
Nem tudunk előre lépni, arra az útra, ami csak a miénk.
S ezáltal a hőn áhított mindent életterületet átfogó boldogság várat magára, nem leled sehol.

Vállald a kockázatot, a kihívást, a fájdalmat, a tanulást, az örömöt, hogy megtaláld önmagad!

Legyél zarándok, vándor a saját életutadon!

“Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.” (Helen Keller)