Viselkedésformák, egyéni jellemzők, elemek szerint.

Gazdasági világválságról beszélünk egy ideje. De talán nem mondok újat, mikor magánéleti, családi, férfi-női kapcsolati, viselkedési formák válságáról is beszélek. Világviszonylatban tényként fogadják el, kutatják, próbálnak segíteni az embereknek, médiák, könyvek, cikkek, publikációk, tanácsadások, s megannyi úton-módon, hogy a női-férfi szerepekben elfogadott, de felborult helyüket újra megtalálják az emberek.

Ami eddig működött, és elfogadott volt, az most egy jó ideje labilissá vált. Változott a világ, s ebben az új helyzetben nem találjuk helyünket. Sem a felnőttek, sem a gyerekek, sem a férfiak, sem a nők.
Sem a munkahelyen, sem magánéletben. Nagyszüleink idejében a még működőképes viselkedési normák mára teljesen felborultak, totális káosz vette át a szerepet. Idősebb szülők is értetlenül állnak, s tanácstalanul nézik gyermekeiket, unokáikat, a széthullott családokat.

Időközönként kezembe kerül egy-egy nőknek szóló, álomvilágot szimbolizáló havilap, s benne temérdek tuti recept, hogyan tehetjük színesebbé kapcsolatainkat, mivel hódítsuk vissza párunkat, hogyan álljunk helyt a munkában.
Nem is értem, hogy ezeket a cikkeket kinek is írják egyáltalán, s aki megfogalmazta, az épp melyik bolygón él, vagy egyáltalán szokott-e emberekkel kommunikálni, mert oly meseszerű, hogy akár Tv Maci helyett is beillene.
Általánosítások tömkelege mindenhol.

Személyiségelemzések összegzésénél minden esetben különbséget kell tenni, nő-férfi, felnőtt-gyermek, egyedülálló-kapcsolatban élő, stb. esetek között. Minden ember más és más élethelyzetben van. Függ attól is, hogy mely sorsévét járja, gyermekként melyik életszakaszban van, 22 éves kor után felnőttként hol tart épp életében, hisz más egy 20-30 vagy épp 40-50, vagy 60-70 éves nő, férfi helyzete. Családban él, vagy elvált. Életében a munka vagy a magánélet játszik-e épp fontos szerepet.

Ami még tetézi a dolgot, hogy ki milyen elemmel rendelkezik. Mind a 9 elem (trigram) más, össze nem téveszthető, egyéni jelleggel bír. Teljesen másként kell kezelni egy női, férfi személyiséget.

Hiába vakmerő egy 3-as fa, s kezdeményező, de nő esetében ezt a jellemét vissza kell fognia, más életterületen kell kiaknáznia tehetségét. Meg kell hagynia a férfinak, hogy tegye a dolgát, s kezdeményezzen, de nincs könnyű helyzetben, ha épp pont egy föld elemmel találkozik, aki egyébként is a mozdulatlanságról, megfontoltságról, lassúságról híres.

Ami egy 7-esnél jó (alkalmazkodó, beszédes, vidám, barátkozó), mondjuk, férfiként siker koronázza cselekedetét, de nő esetében sokszor félre ismerhetik, főleg ismerkedés elején.

Egy 6-os nő, túlságosan domináns, vezető típus, nagy elvárásokkal teli, ez párkapcsolati szinten totális elnyomássá, kudarccá válhat egy férfival szemben, míg a munkában sikeres előmenetelhez segíti.

Egy 2-es föld elem nőként, totális szimbóluma az anyaságnak, családi fészek megteremtője, de férfiként nem túl szerencsés, bizony itt sok tudatosság kell, hogy határozottsággal álljon a talajon, párkapcsolati szinten meg főleg.


Az 1-es víz elemű ember szereti a szabadságot, függetlenséget, mély érzések embere, kissé magába vonuló, elmélkedő. Két véglet embere: egyszer vidám, mint kis hegyi patak, máskor szomorú, mint egy átláthatatlan folyó. Mint mindenkor itt is férfiként erősödnek a jellemek, nőként sem könnyű megismerni az ilyen embert.

S végleteiről híres 9-es tűz elem, amilyen különleges, szépséget és dicsőséget, sikert jelöl, intelligencia és ügyes beszéd jelképezi, s ahogy képes levenni az embereket a lábáról, karizmatikus személyiségével, úgy tudnak perzselni, égetni, fájdalmat okozni másoknak. Egy férfi esetében még talán elfogadott, bár sok türelem kell hozzájuk, de nőként ilyen elemmel rendelkezvén, nincs könnyű dolgunk. Pláne, ha még pl. egy víz elemmel is találkozik? Ajaj! Nem szerencsés találkozás.

Az elemzések során tapasztalom, hogy az igen magas beosztású nők is nagyon nehezen tudják félretenni magánéletükben a „vezetői, irányítói” szerepet. S ha ez még párosul egy dinamikus elemmel? Itt kulcsfontosságú a tudatosság.

Nos, ilyen ismeretek tudatában és az eddig elkészült sok-sok elemzés után, csak fogom a fejem, s értetlenül állok a már említett milliónyi példányszámban eladott szépséges magazinok hasábjai láttán, hogyan is kellene viselkednünk bizonyos helyzetekben.

Amilyen színes a világ, benne mi magunk is azok vagyunk. Nem lehet egy kaptafára tanácsot adni, nagyfokú felelőtlenség, hisz emberi sorsok múlnak egy-egy rossz vélemény, döntés kapcsán.

Rajtunk, nőkön nagy hangsúly van. Az otthon melegét, a lágyságot, a szeretetet, a gyermekekkel való törődést, a férfiak hitét, önbizalmukat nekünk kell vissza adni, segíteni őket, hogy újra helyre álljon a rend. Ha mi változunk, változik minden. Ha a Nők újra megtalálják helyüket, szerepüket a megváltozott világban, s hagyjuk a férfiakat újra Férfiként viselkedni, s nem akarjuk átvenni az irányítás szerepét, mennyivel is könnyebb lenne az élet.

A személyes beszélgetések, az elemzések ebben nyújtanak segítséget, hogy megtalálja mindenki a számára helyes irányt, azt, ami csak és kizárólag neki szól.

Jövő évtől, egyik újdonságként tervezem a nőknek szóló rendszeres klubjelleggel történő tanácsadást, közös munkálkodást, hogy a feng shui eszköztárát felhasználva mindenki megtalálja helyét, szerepét saját nőiességét illetően.

Mit jelent számodra, hogy férfiasság, nőiesség? A hétköznapokban hogyan éled meg nemi identitásodat? Vannak területek, ahol úgy érzed, segítségre szorulnál?

Befogadás,növekedés,elengedés: Egy nőtől - nőkről - de nem csak nőknek

Egy gyönyörű cikkek olvastam nem oly rég a nőkről B.Molnár Judittól.
Nem szoktam, de most kivételt teszek.
Mindenfajta kommentálás és kiegészítés nélkül megosztom veletek, mert annyira jól összefoglalja nőiességünk lényegét.
Jó olvasást!

"A Hold nő. Növekvő. A nő, Hold. Hold arcát mutatja. A nő, az örökké változó, fejlődő, kiteljesedő, visszahúzódó. A férfiak nem is értik a nőt, ezerarcúnak gondolják, kiszámíthatatlannak, nyomon követhetetlennek. A nő, maga a Hold. Minden nap kicsit más, hol visszahúzódó, hol teljes pompájában visszatükröző. Kiszámíthatóan változó. Csak figyelni kell a Holdat és meg lehet érteni a Nőt.

Az egyetlen női sejt, a petesejt, nagy küldetését a befogadással kezdi. Befogadja a férfi sejtet és kezdődik a növekedés, a magzati fejlődés, minek végén megtörténik az elengedés. Elengedi a magzat addigi univerzumát, az egyetlen létező valóságát, a biztonságos anyaméhet. Világra jön a leány, aki élete során három Hold-minőséget él meg. Kislányként ő a növő Hold. Érett nőként a telihold, idősödő asszonyként a fogyó hold minőségében mutatkozik. Amikor a növekedés, fejlődés nyomán érett nő lesz, el kell engednie kislány mivoltát. A menstruáció lezár egy korszakot, nyit egy újat, ahol 28 napos ciklusban a nő felkészül a befogadásra, növekszik a méh nyálkahártyája, és - ha nem történik meg a befogadás - akkor eljön az elengedés ideje. Havonta, a Hold ciklusában, a nő felkészül, növekszik és elenged. Az érett, fiatal nő társra talál. Az igazira, mindig az igazira. Mert akkor, abban az életszakaszban őrá van szüksége. Azzal a férfival elfogadják egymást, kapcsolatuk növekszik, kiteljesedik, és nem mindig folytatódik. A férfit el kell engednie. Fel kell készülnie egy új társ fogadására, arra a férfira, aki az újabb életszakaszban a legigazibb. Fejlődő kapcsolatuk kiteljesedik, és az egyik ciklusban megtörténik a teljes befogadás, a megfoganás. A nő, immár egy új élettel a szíve alatt növekszik, fejlődik, kerekedik holdciklusokon át, míg el nem jön a szülés, a születés, az elengedés pillanata. El kell engednie azt a kis lényt, akivel hónapokon keresztül egy volt, akivel ez idáig egy vérkörön pulzált. El kell engednie egykori önmagát is. Soha többé nem lesz már az a nő, aki addig volt. Hiszen a szüléssel nem csak a gyermek, de az anya, az anyai minőség is megszületik. Az anya az a nő, akinek eddigi nőiességét, szexualitását integrálnia kell abban az új minőségben, ahol a fő feladat a gondozás, táplálás, a szolgálat. Saját életének főszerepét másnak adja át. Feladatává válik, hogy egy másik élet, az ő gondoskodása nyomán n fejlődjék, növekedjék. Akit egyszer, majd el kell engednie. ! Addig is , míg folyamatosan tart a növekedés, fejlődés, folyamatos a távolodás és elengedés. A gyermek feláll, megtanul járni, és elmegy. Bölcsődébe, óvodába, majd iskolába, egyre kevesebb időt együtt töltve egyszer csak elhagyja a családi fészket. Ekkor a nőnek nem csak a gyermekét kell elengednie, hanem addigi anyaságát is, új minőségben kell azt tovább folytatnia, és megtalálnia ebben az életszakaszában is önmaga nőiességét, a Hold-természetű, ragyogó, visszatükröző Nőt, aki képessé válik új élethelyzete befogadására, kiteljesítésére, és képessé válik az újabb elengedésre. Mert, ahogy halad előre élete ciklusában, ismét újabb elengedésekkel kell megküzdeni. Búcsúzni kell nagyszülőktől, szülőktől, búcsúzhat társtól, munkától, rokontól, baráttól, tárgyaktól.

A nő élete kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. A biztonságra, állandóságra vágyakozó nő az örök változás lüktetésében él. Hogyan lehet ebben az örök változásban megtalálni az állandóságot?
Úgy, hogy a Nő megtalálja önmagát. Hogyan? Ahogy társakra lel. Energiát fektet a kapcsolatba, vagyis önmagába. Megfigyel, kérdéseket tesz fel, és nem elégszik meg egyszerű válaszokkal. Mindent tudni akar önnön természetéről. A belső utazás, az önmegismerés, az önmagára találás, az én felvállalás eredménye, hogy a nő többé már nem félelmetesen kiismerhetetlen. Hanem titokzatosan sugárzó, befogadó, tápláló, elengedő, és állandó, biztos pont, mint a Hold az éjszaka bársony egén."

Gondolatok születése egy könyv kapcsán

Hányszor, de hányszor haragszunk egymásra, s hibáztatjuk társunkat, főnökünket, családunkat, mert MI nem érezzük jól magunkat ezekben a kötelékekben. Vagy épp fordítva. Általános dolog, ha épp jól megy sorunk, ez már olyan természetes, „megjár nekünk – megérdemeljük”.

Minden helyzet okkal, céllal történik életünkben. Akár felfogjuk, akár nem, jó esetben tanulunk belőle, elsősorban magunk élethelyzetéből, de lehet másokéból is. Csak az már az ő szemüvegén keresztüli élethelyzet, s az ebből hozott döntés is más. Nincs két egyforma élet, lehetnek párhuzamok ugyan, de ebben a VILÁGNAK nevezett csodában pont az a szép, hogy ezerarcú, más, különleges.

Egyszer még régen, Müller Péter, egyik előadásán fogalmazott nagyon érdekesen, s az óta is itt cseng a fülemben:
„Egy táncparketten csak két, táncolni jól tudó ember tud csodát művelni. Ha az egyik már kevésbé tud, a másik is hibázik, elronthatja a lépést. S ha egyik sem tud, teljes a csőd, elmarad a siker.”

Döntéshozatalokból áll egész életünk. Amik lehetnek rosszak, jók. De adott pillanatban, azt ott, akkor, okkal hoztuk meg. S ezért teljesen felesleges, hogy ezt itt, most megvétózzuk: miért is csináltam ezt, miért mentem oda, miért XY lett a párom, miért nem tanultam mást, miért nem mentem másik munkahelyre dolgozni, stb.

A táncparkettnek nevezett életben, nem véletlenül sodor felénk embereket a sors, hisz tanulunk általa. Még akkor is, ha ellenszenvet vált ki, lehet, pont ezáltal látjuk meg, hogy az a valami nem a mi részünk, nem akarunk olyanná válni, nem érdekel.
Biztos többen voltunk már úgy, hogy megismertünk valakit, mondjuk párunkká is válik az illető. S addig, ameddig nem költözünk vele össze, teljesen tökéletes az összhang. S egy idő után, összebútorozás után, értetlenül állunk, hogy hol is van a varázs, nem éljük meg magunkat, nincs tér, amire oly nagyon vártunk, elillant.

Döntés – változás – energia.

Döntöttünk, hisz akkor arra vágytunk. Ne okoljunk már régi sérelmekért másokat, felesleges. Attól nem lépünk előre, csak toporgunk egy helyben. Döntés az is, hogy vagy megoldjuk a problémákat, ami persze kétszereplős játék, s merünk álarcok nélkül, a valóságban élni, megélni helyzeteket, s felelősséget vállalni, vagy döntünk, hogy merünk lépni, utunkat járni, esetleg kilépni egy-egy kötelékből.

Változik mindenki. Életkortól függően, élethelyzetből adódóan, a körülmények hatására, sok minden tényező befolyásolhat egy embert.
Ez is minden életterületen lehetséges. Bármilyen emberek közötti kapcsolat esetében igaz. Más egy gyermek, egy kamasz, egy fiatal esete, aki próbálgatja első lépéseit felnőtté válása küszöbén, s más egy házasság, egy munkahelyi főnök-beosztott, szülő-gyermek, barátok egymás közötti kapcsolata esetében is.
Minden nap hat ránk valami, amitől egy picit másképp látjuk a világot. Egy mondat, egy zene, egy érzés, egy film, egy beszélgetés, bármi. S lehet, amit rég nem is vettél észre, most végre jelentéssel bír életedben.
Aki nem változik, az nem él. Halott. A változás teljesen normális, szükségszerű állapot. S ez az, amit mindenkinek el kellene fogadnia. Akár az öregedés, vagy a halál tényével együtt is.

Energia áramlik bennünk, körülöttünk. Egy izgalmas, nem látható vibrálás.
Ez éltet minket, a világot. Hatunk egymásra, a körülöttünk lévő emberekre, a világra.
Csak az nem mindegy, hogy ezeket az energiákat hogyan használjuk fel. Erre remek lehetőség a tudatosság kulcsa.
Ahogyan hat ránk az időjárás milyensége, a napszakok változása, életkorunk növekedése, stb. ugyan annyira hatunk másokra. Ezért van az, hogy megváltozik pl. egy család élete is, mikor pici gyermek születik, cseperedik. Megváltozik az energiamezők áramlása.
Bármilyen összeköltözéseknél változás áll be. Megváltozik az egy légtérben áramló energiák ereje, milyensége, kölcsönhatása.
S itt lehetséges, hogy akik egyébként jól működtek külön, összeköltözve, egyik energiája gyengíti a másikat. De lehet pont fordítva is, jó esetben, éppen hogy erősítik, támogatják egymást. Tudom, most furcsán hangzik, de még egy gyerek is lehet energia szinten, úgymond "energia vámpír", s mikor elköltözik, vissza áll a rend, a nyugalom. De lehetséges, hogy fordítva, pont egy szülőnek kell a megszületett gyermek energiája, az tölti, támogatja. S még sorolhatnám tovább a lehetőségeket.

Csak egy példa:
Megváltozik egy ember élete, hogy párt talál magának, összeköltözik, gyermeke lesz, a gyermek felnő (20-22 éves kora táján gua száma kezd élni, az eddigi karakterszáma helyett), de még együtt él a családdal, s aztán mikor elköltözik, újra egy megváltozott élethelyzet lesz. Egy körforgás, mikor minden és mindenki változik, döntenek, energiát keringtetnek.

Az élet szép és izgalmas, a lehetőségek tárházát nyújtja felénk. Ha észreveszed. Ha döntesz, és nem hagyod, hogy mások döntsenek helyetted, mert Te irányítod életed. A változás tényét nem hogy elfogadod, hanem élsz vele, s örülsz, mert minden, veled együtt, változik, él, megújul. Ha képes vagy tudatosan élni, figyelni és elfogadni, megélni a számodra jó energiát adó, kellemes emberek társaságát, helyzeteket, mert csak egyszerűen jól érzed magad benne - vonz benne valami. S itt belép a megérzés.

Tudatosság – döntés – változás – energia – megérzés.

A szavakat olvasva, neked mi jut róluk eszedbe? Ha figyelted magad, mi villant be, első pillanatra? Gyorsan fogj egy papírt, írd le – na ott van dolgod :)

Forrás: HM - Mert megérdemellek!

Tolerancia

Ma reggel ez a szó jutott eszembe: tolerancia.
Bevillant sok-sok beszélgetés, könyv, film, cikkek, megannyi olvasott anyag, hogy mennyire hadilábon is állunk a szó alkalmazását illetően.
Ahhoz, hogy a körülötted levő emberekkel harmóniában, békében élhess, toleranciára van szükség.
Legelőször önmagadat kell megismerned, elfogadnod, hogy a külvilággal is türelmes, és befogadó legyél.

Minden embernek más és más a fontos. Legyen ez akár vallás, világnézet, politikai, etnikai hovatartozás, vagy a szexualitással összefüggő kérdések.
Sokszínű ez a világ, s benne mi magunk is. S egyre kevésbé tudjuk elfogadni, tolerálni a másik ember véleményét, cselekedetét, felfogását.
Pedig a tolerancia nem tűri az erőszakot, a konfliktust, a jogegyenlőtlenséget.
A legtöbb esetben, önző módon akarjuk megváltoztatni a másikat, rá akarjuk erőszakolni véleményünket, ellenszegülést nem tűrve.

Bármennyire is hangoztatjuk, hogy szabad vallásgyakorlás van, mégis egyre intenzívebben akarjuk megtéríteni a másik embert. Valahogy divattá vált valamilyen gyülekezethez, vallási közösséghez tartozni, s buzgó módon próbáljuk ismerőseinket, barátainkat bevonszolni, mert az majd megoldja a problémáit.

A politikai nézetünkről meg nem is beszélve. Gondolom, sajnos nem mondok újat, hogy mióta Magyarországon is a politikai erők komoly harcot vívnak egymással, a választások idején meg főleg, nem egy baráti, családi viszály kerekedett ki, s szinte már a csapból is ez folyik. Keressük a hibákat, okokat, azt nézzük, hogy ki, milyen rossz lépéseket tett, s szinte a jót, az elért sikereket már észre sem vesszük. Egyre erőszakosabban hangoztatjuk, még akár internetes közösségi oldalakon is, szerintünk mi a tuti.
A politika mindig volt, van, lesz. Kell vele foglalkozni, kell, hogy általános információnk legyen, hiszen a mindennapok lényeges meghatározói.

Az etnikai hovatartozásunk és a szexualitással foglalkozó kérdések még mindig listavezetők.

Még mindig téma, világviszonylatban is, bőrünk színe és az ezzel szorosan összefüggő jelenségek. Hiába nyílt ki a világ, s utazhatunk bárhová, országhatárok dőltek le, alakultunk közösséggé, egyre több idegen nyelvet sajátítunk el, hogy jobban boldoguljunk a világban, bárhol dolgozhatunk, élhetünk, de ennek ellenére nem tudjuk elfogadni, vagy legalábbis nagyon nehezen más népek kultúráját, szokását, vallását.

A szexualitás szó hallatán, sok ember húzza fel szemöldökét. Kedves heteroszexuális férfiak, hogy is állunk a homoszexualitás kérdésével? Érdekes mód, mi nők ezt kérdést, valahogy jobban kezeljük. Magánéletünk zárt ajtók mögötti kérdése, sajnos sok ember számára ad csodálkozásra okot. Hiába olvashatunk, láthatunk, hallhatunk a szexualitás sokszínűségével foglalkozó szakemberek véleményével, de még mindig prüdériaként kezeljük ezt a területet. Tabuként kezeljük, s nem merünk nyíltan beszélni róla. Ujjal mutogatunk és kibeszéljük más ember magánéletét, főleg ha tudomást szerzünk másságát illetően.
Mit is nevezünk másságnak? Ez csak viszonyítás kérdése. Ki mondja meg, hogy mi a normális? Hisz minden embernek mást jelent. Valakinek pont a saját neméhez való vonzódás a normális. Tehát nincs jogunk elítélni, véleményezni azt, ahogyan a másik ember gondolkodik szexusát illetően.

A toleranciában egy valami fontos: „szeresd felebarátodat”.

Természetes dolog, hogy mindenki saját élettapasztalatai és egyéni jelleme alapján alkotja meg véleményét, mely nyilvánvalóan nem lehet azonos embertársaiéval. Aki azonban szereti a másikat, és elfogadja olyannak, amilyen, véleményével, tapasztalataival, egész lényével együtt, annak nem lesz több gondja a tolerancia terén.

Neked, s nekem más a jó, más tesz boldoggá, mást látok normálisnak, minden csak viszonyítás kérdése. Önmagamhoz mérten.

Szeresd és fogadd el önmagadat, másokat. Ez még nem jelenti azt, hogy neked is azzá kell válnod, mint amit a körülötted élők sugallnak. Az elfogadás még nem egyetértés.
Az elfogadás inkább tisztelet, egy gesztus, a szeretet egyfajta kifejezés módja.


“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

Ősz - park - gesztenyefák

Az ősz hívogató melegsége csábított el, minap, két beszélgetés között, munkahelyem közelében lévő gesztenyefákkal teli parkba. Gyerekkorom óta kedvenc helyem. Ha tehetem, s időm engedi, sokszor megyek ide.

Jó látni az embereket. A sokszínűségüket, az ezernyi apró csodákat, melyet nem lehet felülmúlni, semmivel.
Hallgatom a zenét,írok, miközben a kellemes őszi napsugár simogatja arcomat.
Olyan, mintha egy kis időre megállt volna az élet. De csak nekem. Az emberek nyüzsögnek, nagymamák játszanak unokáikkal, egy öreg bácsi sétáltatja kutyáját, szerelmespárok ölelgetik egymást a padon, a közeli iskola diákjai lepik el a teret kicsengetés után, a munkások faleveleket söpörnek, s közben jóízűen beszélgetnek.

Megannyi élet: sorsok, történések, különleges pillanatok, fájdalmak, örömök szereplői mennek el előttem.
Minden ember életéről könyvet lehetne írni, annyira különbözünk, élünk át, meg, helyzeteket.
Ahogy múlik az idő, annál jobban értem, s szeretem idősebb ismerőseimet hallgatni, mikor réges-régi történetekről beszélnek.

Mindegyik élet valahol egy mese, hol néha jól, hol néha rosszul végződik. De a meséket tovább lehet írni. Mi magunk lehetünk rendezői, tőlünk függ a folytatás milyensége. Ez a nagy kincs. A saját életünkről való döntés. S aki meglátja, megérti ennek nagyságát, annak bestseller lesz a könyve. Siker story.

Írj magadnak egy mesét, válassz hozzá szereplőket, helyszínt, cselekményt.
Álmodni nem csak a gyermekek privilégiuma.
A miénk is, felnőtteké.
Merj nagyot álmodni és teremtsd meg.
Vedd saját kezedbe sorsodat.
Lehetsz akár Te is Óz, a nagy varázsló.

Kapcsolatok

A feng shui témájához ugyan nem feltétlen kapcsolódik a kultúra, s erről beszélni, írni, de „véletlennek” tűnő párhuzam, maga a tárgy, mint emberek lelkével való foglalatosság, már igen. Az értetlenkedés, a kérdőjel persze meg egyre csak nő a fejemben, hogy, hogy nem vagyunk képesek sokszor a legegyszerűbb dolgot észrevenni, megnyílni, s megérteni egymást.

Minap egy színházi premier előadásra kaptam meghívást, melyre már nagyon készültem. Tudtam, hogy aznap sok dolgom lesz, s alig vártam, hogy este végre hátradőlve élvezhessem a műsort.
A darab, házaspárokról szól (akik egyébként barátok is), félreértések és különböző nehézségek miatt véletlenül találkoznak egy szexuálpszichológus kúriáján, hétvégi párterápia ürügyén. Az egyébként is bonyolult helyzetet még csak tetézi, hogy színre lép az egyik férj céltudatos titkárnője is, s kiderül, hogy a párok az ellenkező nemű tagjánál keresnek vigaszt, boldogtalan házasságuk miatt. A darab bohózat, humoros előadás.

Kicsit úgy éreztem magam, az egyébként túlzsúfolt, levegőtlen nézőtéren, a borzalmasan kényelmetlen háttámla nélküli fapadon, mint ha egy felvilágosító előadásra jöttem volna. Szokásomhoz hűen, megint figyeltem az embereket, arcokat, reagálásokat. Bármennyire is tartják magukat az emberek szexuálisan felvilágosultnak, és hangoztatják fennhangon, még mindig rácsodálkoznak egy-egy segédeszközre, vagy kuncogva hallgatják az egyszemélyes örömszerzés trágár kifejezésekkel teli monológját.
Ugyan a darab telt házas előadásokkal megy, s talán mert egyébként is muszáj nagyon nyíltan és konkrétan beszélnem munkám során a szexről, s ebben az előadásban szinte mintha csak pusztán érzelem nélküli, tényleges testiség lenne a fontos, olyannyira nem nyerte el tetszésemet, hogy a 2. felvonás után távoztunk ismerőseimmel.

Másnap pedig egy új könyvet kaptam. HM: Mert megérdemellek!
„Egy mondás szerint minden népnek olyan politikusai vannak, amilyeneket érdemel. A szálat azonban továbbszőhetjük, és azt is mondhatjuk: Mindenkinek olyan munkahelye van, amelyet érdemel. Mindenkinek olyan lakása van, amilyet érdemel. És végül, de nem utolsó sorban: Mindenki olyan társat kap, amelyet érdemel.” Azért ez így elég durván hangzik, de sajnos, vagy nem, de kíméletlenül igaz.
A könyv játékos formában tárja fel viselkedésbeli és gondolkodásbeli hibáinkat, melyek miatt gyakran csalódunk a szerelemben és a párkapcsolatokban. Megmutatja, milyen úton érhetjük el azt a szintet, amikor TUDATOSAN alakítjuk kapcsolatunkat azzal a társsal, akit megérdemlünk.
Még nem értem a könyv végére, de az eddig leírtak egészen új megközelítésből boncolgatja e témát.

A könyvet olvasva, megnyugodtam, hogy a telt házas előadásról, okkal távoztam, bármennyire is volt szembeötlő másoknak.

Igen, tudom, a színház is egy játék. Csak mikor olyan dolgokon nevetünk, talán még cinikusan is, akár a saját életünket látva a színpadon, vagy amivel nap, mint nap találkozom, számomra nem volt épp üdítő. Eszembe jutottak azok az emberek, akik pontosan ezekkel a problémákkal keresnek meg. Az, hogy mennyire félnek egymásnak elmondani: mi a gond, mit szeretne másképp, mit nem szeretne, vagy épp mit próbálna ki, s inkább, másnál keresnek vigaszt, amiről persze tudjunk – nem megoldás. Vagy, hogy a férfiak milyen téveszmékkel ruházzák fel magukat, vagy a női nemet. Cél és teljesítmény orientáltak, a nők meg érzelmi alapokra vannak beállítva. Hány, de hány mellébeszélés, meg nem értés, ki nem mondott, elhallgatott, félelmekkel felnagyított gondolatok miatt mennek szét kapcsolatok. Hányszor tapasztalom, hogy, még akik felkeresnek, okkal, és tudják, hogy gond van, csak az elemzés és a sokadik találkozás után mernek, úgy igazán kitárulkozni. Főleg a férfiak.
Szomorú.
Szomorú, hogy ebben a felvilágosult világban sem merünk nyíltan és őszintén beszélni érzéseinkről. S így vágunk bele egy kapcsolatba? Már eleve halálra van ítélve.

Az internetes oldalakon és a segédeszközöket árusító helyeken hihetetlen mennyiségű és fajtájú „játékszerre” bukkanhatunk.

Csak egy valamit nem pótolnak. A legfontosabbakat. A szerelmet, az ölelést, a másik hangját, a bőre illatát, a szívverését, a csillogó szemeket, az érintés gyönyörűségét, és az adni tudást, hogy a másikat boldoggá tegyük.

Ha egy kicsit elgondolkodtál azon, amit írtam, már megérte. Merj megnyílni, kimondani, megélni dolgokat, nincs mit veszíteni. Mindenkinek van valahol egy párja. De ahhoz, hogy meg is találd, először ismerd meg önmagad, légy egyedül is boldog, érezd jól magad, s legyél türelmes, mert így „egészen” fogod megtalálni társad.

Tudatosság.

Egyre többet hangoztatjuk, hogy éljünk, cselekedjünk tudatosan. Lassan, amolyan divattá vált erről beszélni. S minél több emberrel találkozom, annál jobban érzékelem, sok esetben az elutasítást, hogy „ez amolyan spirituális gondolkodás, a csapból is ez folyik, s persze neked könnyű, mert te egyébként is mindig jól vagy”. Főleg azok szájából hangzik nagyon érdekesen, akik már régóta ismernek, s tisztában vannak vele, mi minden van a hátam mögött.

Azt gondolom, azzal mindenki egyetért, valóban kell, hogy igazán mély, megrázó esemény következzen be életünkben, mert az úgynevezett „mocsárból” az ember csak így tud felállni. Hisz, annál mélyebbre már úgy sem csúszhatunk. Normál esetben – köszönöm jól vagyok állapotban – az ember nem változtat életvitelén, nincs rákényszerítve.

Mindenki számára kell, hogy legyen kiút. Erre rengeteg lehetőség nyílik, s hogy ki mit vesz észre, akad „véletlenül” útjába, s az már csak rajtunk múlik, mennyire vagyunk nyitottak.
Rám a feng shui elve gyakorolt nagy hatást. Régóta foglalkoztatott már egyébként is az otthontervezés. Eleinte inkább a térrendezés érdekelt, de minél jobban ástam bele magam, annál inkább éreztem a lehetőségek színes tárházát, s hogy azért ez ennél sokkal több, mint gondoltam. Főleg az adott végső elköteleződést, mikor a személyiségelemzések irányába kezdtem el kutakodni. Az már csak hab a tortán, mikor tanáromtól én is megkaptam saját elemzésemet, s a döbbenetes felismerés - ki is vagyok ÉN?

A feng shui nem spirituális gondolkodás, hanem tradíció. A tudatosság sem ezotéria, hanem döntés, egy életigenlő gondolkodás.

Sok esetben figyeltem meg, hogy akik hárítják e szemléletet, a tudatosság elvét, nagymértékben féltik magukat, úgy érzik, bekorlátozzák őket, elveszik szabadságukat, félnek az ismeretlentől, esetleg kényelmesek, mert hisz tenni, dönteni kell maguk sorsa felől, komoly lépéseket kell megtenni, ami persze sok ember nemtetszését válthatja ki.

Erre mondják, „aki mer, az nyer”.
S pont ezek az emberek, akik inkább ujjal mutogatnak másokra, irigyek, panaszkodnak, rosszkedvűek, hitetlenkedők, boldogtalanok.

Miért is jó tudatosan élni?

Szabadságot, biztonságot és erőt ad.
Azért ez elég csábító ajánlat a sorstól?

Szabadságot, mert a tudatosság kinyitja számunkra a lehetőségek birodalmát. Szabadon választhatunk, cselekedhetünk. Kiléphetünk a látszólag kényszerítő korlátok közül.
Biztonságot, mert a tudatosság utat mutat számunkra. Utat önmagunkhoz. Döntéseink így nem a múltból, a problémákból táplálkoznak, hanem valódi kiteljesedéshez, a bennünk lakozó fényhez és boldogsághoz visznek el bennünket.
Erőt, mert a tudatosság energiát ad és motivál bennünket. Kristálytisztán kell látnunk magunk előtt a célt: mi az, amit holnaptól másképp teszek. Tudjuk, mely érzéseink azok, amik visszahúznak, és melyek azok, amik előre visznek.

Mióta így élek, s tudatosan tervezem jövőmet, egyre több jóság történik velem. S mielőtt még bárki azt hinné, hogy a tökéletességet rólam mintázták, hát nem, én is halandó ember vagyok.
Tudatosságra törekedni, a legnagyobb jó, amit tehetünk magunkért.

Megfogalmazom és kitűzöm céljaimat, mit szeretnék az életemben. A "mikor és hogyan-t" elengedem, rábízom magam a sorsra, úgy is jobban tudja, mikor, mit kell, hogy megéljek, megkapjak. Nos azért ez nem volt ilyen könnyű. Hazudnék, ha a türelmetlenségemmel sokszor nem álltam volna hadilábon. Számtalan esetben pont ezzel szúrtam el. De tanulni, sosem késő. S az élet jó lecke. Nekem is.

Most már nem csodálkozom, hogy az írásaim célba érnek, s ezáltal emberek keresnek meg; sok új, értékes barátra leltem; ajándékba kapok egy-egy meghívást kiállításra, színházba, koncertekre, kulturális eseményekre; kedves vendégeim könyvekkel lepnek meg; sokat lehetek a természetben, utazhatok, kirándulhatok; s még sorolhatnám megannyi élményemet, hisz ezeket mind kértem, megfogalmaztam, tudatosan terveztem.


Mindig újabb és újabb álmok születnek a fejemben, s már merek nagyot kívánni az élettől.

Neked milyen álmaid vannak? Mennyire vagy bátor levetni a félelmeidet és a legnagyobbat kívánni? Kezedbe vetted a saját sorsodat?

Otthon - nyugalom

Megannyi cikk, könyv foglalkozik a feng shui elvével berendezett lakásokról, házakról.
Buzdítják a vállalkozó kedvű embereket, otthonuk lakájossá tételére.

Csak egy valamit felejtenek el.

A térben létező energiákat, élő, húsvér emberek rezegtetik, lélekkel megáldva.
Semmit nem ér, egy szépen megkomponált szimfonikus zene sem, ha azt nem teljes átéléssel adják elő.
Ugyan azt a zenei darabot is számtalan változatban lehet eljátszani.

Nem elég a színekkel harmonizálni, eszközöket, szimbólumokat használni, ha nincs mögötte tudás, tudatosság.

Sokkal nagyobb bajt és kárt okozhatunk magunknak, a térben élőknek, ha helytelen módon járunk el, s csodálkozunk, és hibáztatjuk a tradíciót, hogy nem működik.
Erre vannak a szakemberek, akik tapasztalatukkal, tudásukkal segítenek.

Mit sem ér egy harmonikusan berendezett lakás, ha a benne élők fejében káosz, zűrzavar, tudatlanság, negatív életérzés van.

Csak mi vagyunk képesek energiánkat éltetni.

Ami bent, az van kint is.
Amit belül érzek, gondolok, az hat a körülöttem élőkre is.
S ez nagy felelősség.
S akkor még nem is beszéltünk a női, férfi szerepek megéléséről, egymásra gyakorolt hatásáról.

Mi szükséges ehhez?

Hogy a valós önön lényedet megismerd, elfogadd, és szeresd.

Mindenki számára fontos az otthon melege, hiszen kell egy hely, ahol megnyugodhatunk, elbújhatunk, töltődhetünk, a szeretteinkkel lehetünk, ahol megértenek, ahová hazavárnak.

Minden létezésnek alapja az otthonunk.



"Az otthon ott van, ahol a kezdet" Stephen King

FELELŐSSÉG

Az ember természeténél fogva nem szívesen vállalja fel a felelősséget. Ehelyett inkább védekezünk és kifogásokat gyártva felmentjük magunkat a felelősség alól.

Jelen társadalmi életünkben egyre kevesebb azok száma, akik felelősséggel élik, vállalják fel életüket, kimondott szavaikat, cselekedeteiket, döntéseiket. Vonatkozik ez a politikai életre, közösségben megélt szerepeinkre: legyen az család, párkapcsolat, munkahely, intézmények, vagy akár saját magunk sorsa, élete.

Minden ember lelki szükséglete, hogy a léte és tevékenysége fontos legyen valaki számára. Amíg ezt nem érzi, addig nincs megfelelő motivációja arra, hogy bármit is tegyen, ami több annál, minthogy csak leéli az életét.

Tudatában kell lennünk, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, döntésünknek, cselekedeteinket következménye van. A felelősség az a kötelezettség, hogy vállaljuk a következményeket. S ez az, amit ma legkevésbé sem teszünk meg. Tovább mennék, egyre kevesebb azok száma, akik a felnövekvő fiatal generációt megtanítja erre. Pedig a felelősség egy döntéshozatal, a szabadság egy fogalma. De ne tévesszük össze sem előírásokkal, sem törvényekkel, sem használati, vagy kezelési utasításokkal. Felelősséget vállalni, annyit jelent, hogy szeretünk valamit-valakit, ezek értékesek számunkra, s mi a legnagyobb értékeink szerint, s értelemben élünk. A felelősség kötelezettségvállalás ezekért az értékeinkért.

Döntés:

Minden ember olyan életet él, amilyen döntéseket az élete folyamán hozott. Az életünk nem más, mint döntések sorozata. Ezek határozzák meg életünk minőségét.
Felelősek vagyunk a döntéseinkért. Az emberek többsége, a döntéseiket az érzelmeik alapján hozzák meg, pedig az érzelmek nem tudnak gondolkodni. Ezek többnyire rossz döntések lesznek, amiknek a következményét viselni kell. Senki nem élheti úgy az életét, hogy miközben sorra hozza a rossz döntéseket, folyton másra mutogat, felelősöket keresve.

Szavak:

Felelősek vagyunk a szavainkért is. Nem is sejtjük, milyen nagy súlya van a kimondott szónak. Ha nem tudunk a másik embernek olyat mondani, ami építi őt, akkor inkább ne mondjunk semmit. Embereket, kapcsolatokat, életeket tehetünk tönkre, ha nem vigyázunk a szavainkra, és felelőtlenül jártatjuk a szánkat össze-vissza. Sokszor a hallgatás a legbölcsebb dolog, amit a másikért megtehetünk, s nem avatkozunk bele életébe.
Nem háríthatjuk át a felelősséget sem senki másra, ha valakit megbántunk a szavainkkal.

Tettek:

Felelősek vagyunk a tetteinkért! Bármit is cselekszünk, hatással van a saját, és mások életére egyaránt. Nem viselkedhetünk felelőtlenül, mert példák vagyunk gyermekeinknek, és környezetünknek.
A társadalom egyénekből áll, s csak annyira lehet egészséges, amennyire azok az egyének egészségesek, akik alkotják. Akár fizikai, akár mentális egészségről beszélünk.

Gondolatok:

Minden döntésünket, szavunkat, cselekedetünket először egy gondolat határozta meg. Ezért mindennek alapja az, ahogyan gondolkodunk. Mondhatjuk úgy is, ahogyan gondolkodunk, úgy éljük az életünket. A gondolkodásunk azok szerint az információk szerint alakul, amiket beengedünk az elménkbe.

A felelősség felvállalása szabaddá tesz bennünket.

Azok az emberek, akik nem vállalnak felelősséget, kiszolgáltatják magukat körülményeiknek és más embereknek. Nekik nincs beleszólásuk a saját életükbe. Meggyőződés nélkül élnek, s így felelőtlenül elhisznek mindent, másoktól várják a megoldásokat. Ennek következtében, folyton másra mutogatnak, s ugyanazokat a hibákat követik el. „Ki mint vet, úgy arat.”

Akik viszont felelősséggel élnek, saját maguk dönthetnek az életükről, megadják maguknak az esélyt, hogy megtalálják az igazi válaszokat, és kialakíthassák szilárd, tényeken alapuló meggyőződéseiket. A felelősségteljes ember maga irányítja az életét, maga hozza a döntéseit, minek következményeit mindig minden körülmények között vállalni tudja.

Ahhoz, hogy szabadon, felelősséggel telve éld az életed, ismerd meg önmagad, tedd félre a félelmeidet, merj kiállni önmagadért, elveidért, merd a saját utadat járni bármi áron is. Irányt, utat jelölve, példát mutathatsz embertársaidnak - gyerekeidnek, barátoknak, családnak, ismerősöknek, egy közösségnek - a szövevényes ÉLETBEN.

Mi volt a legutolsó dolog, amiért úgy igazán kiálltál, s felelősséget vállaltál?